Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXI. kötet (Budapest, 1892)

'32 a fogamzási időben alperesen kivül mással is közösült, feltétlen marasztalása alperesnek ennélfogva nem volt kimondható, hanem a fentebbiek folytán is, tekintettel arra, hogy alperes maga is kívánta, mikép felperes leánya esküt tegyen arra, hogy a fogamzási idő alatt mással nem közösült s felperes ezen esküt elfogadta ez neki a polgári perrendtartás 235. §-a alapján oda volt ítélendő. A budapesti kir. itélő tábla: A kir. itélő tábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, a felperest keresetével feltétlenül elutasítja. Indokok: Jóllehet a per adataiból okszerüleg következtetendő, hogy az alperes az 1889 július 13-án született gyermek fogamzásának időszaka alatt, vagyis az 1889-ik évi szeptember hó 13-ik napjától az 1889 márcz. hó 13. napjáig terjedő időben a felperessel nemi viszonyt folytatott, a felperest mégis feltétlenül kellett keresetével elutasítani, mert az elperes részéről felhívott tanuknak vallomásával igazoltatott, hogy a felperes a jelzett válságos időszak alatt erkölcstelen, sőt bélyegzett életmódot folytatott, a közösülést nyilvános helyen és üzletszerűen gyakorolta s mert ilyen körülmények között nem volt hely adható a föesküvel való bizonyításnak arra nézve, hogy felperes a jelzett válságos időszak alatt kizárólag az alperessel közösült. A m. kir. Curia: A budapesti kir. itélő tábla ítélete helybenhagyatik az abban felperes leányának életmódjára vonatkozó indokokból s különösen még azért mert . . . a tanuk vallomásai alapján bebizonyitottnak volt tekintendő, hogy felperes leánya a gyermek fogamzási idejében is oly mérvben folytatta erkölcstelen életmódját, hogy e miatt azon körülmény, hogy gyermekét ki nemzette, bíróilag meg nem állapitható. = A gyakorlat ingadozó a tekintetben, hogy az exceptio plurium concubentium bizonyítása megengedhető-e. Dtdr u. f. VII. 141. sz., XIK. 49. sz., XXII. 45. sz., XXIV. 17, sz., u. f. VI. 87. sz., VII. 26. sz., XVI. 64. szám alatt közölt esetek helyt adnak az erre irányuló eskü általi bizonyításnak. Mellőzve van e kifogás Dtdr u. f. VI. 45. sz. — Dtár r. f. XXVII. 18. sz. a. közölt eset pedig a fentivel egybehangzóan a nyilvánosan rosz életet folytató nőt teljesen elüti az apasági keresettől.