Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXXI. kötet (Budapest, 1892)

n8 utóbbi által eszközlendő vásárlásból eredő kötelezettség biztosítása szempontjából történt ; az a kikötés pedig, hogy alperes csak 200 frt erejéig kezeskedik, reá nézve csak a kezesség terjedelmét állapítja meg, és mert alperes kezes, mint a keresk. törv. 270. §-ához képest egyetemleges adóstárs az egész adósságért felelős lévén, nyilvánvaló, hogy alperes az elvállalt összeg erejéig az adóssági követelésből azt a részt tartozik kiegyenlíteni, mely az egyenes adós által ki nem fizettetett, mely tehát fedezetet nem nyert, mert alperes elő nem adván azt, hogy mi alapon szűnt volna meg kezessége, az ez irányban általa kinált főeskü annak szövege határozatlanságánál fogva alkalmazást nem nyerhet, végre mert alperes a követelt összeg mennyisége ellen kifogást nem tett. Kamat csak a kereset beadása napjától kezdve volt megítélhető, mert felperes nem bizonyította azt, hogy a kereseti követelés már régebben lejárt, hogy tehát alperes a kereset beadását megelőző időben a fizetésre nézve késedelemben volt volna. (1890 okt. 13. 2218. sz. a.) A m. kir. Curia: A másodbiróság ítéletét indokainál fogva helybenhagyja. Az ujitás fenforgását gyakorlatunk csak akkor állapítja meg, ha a felek az ujitási szándékot kinyilatkoztatják. Ellentétben az osztr. polg. tkvnek a római jogon alapuló felfogásával, mely a novatiót a szerződések átváltoztatási módjai közzé sorozza, a kir. Curia az ujabb jogfelfogást követve, 1886. évi 495. sz. a. (Dtár u. f. XVI. 135. 1.), 1887. évi 918. sz. a. (Dtár u. f. XVII. 146. 1.) és 1888. évi 6134. sz. a. (Dtár u. f. XX. 1. 1.) az ujitást a kötelem megszűnési eseteként fogja fel, mely mindig azon fordul meg, hogy a felek az előbbi kötelezettség megszüntetésével ujat akartak-e helvébe tenni, vagy csak a régi kötelezettség mellé annak fentartásával uj kötelezettséget akartak-e helyezni. (L. Apálhy kötelmi jogának tervezetében az általános rész 328. §-át és annak indokolását.) Ebből kiindulva állandó gyakorlat, hogy a váltó adása önmagában külön megállapodás nélkül ujitást nem képez és a régi kötelezettséget nem szünteti meg. (Dtár u. f. VI. 129. 1., XVI.