Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXX. kötet (Budapest, 1892)

11 szerint a szövetkezetek egyik faját a kölcsönös biztositások képezik, a 230. §. pedig a külföldi szövetkezeteknek, kivétel nélkül, tehát a kölcsönös biztosítási vállalatoknak is, kifejezetten megengedi, hogy a magyar korona országaiban, saját czégük alatt fiókintézstet vagy ügynökséget felállíthatnak és üzletüket folytathatják. Egyéb rendelkezést a külföldi biztosító szövetkezetek tekintetében a kereskedelmi törvény kifejezetten nem tartalmaz, a mennyiben azokat a későbbi 461. §-ban sem említi meg szó szerint, hol a külföldi biztositási részvénytársaságokat a 210., 211. §. követelményein felül, még a VII. czim határozatainak megtartására kötelezi. Azonban, ha a törvény erről kifejezetten nem rendelkezik is, nem szenvedhet kétséget, hogy a most emiitett hetedik czim határozatai a külföldi biztositási szövetkezetekre is kiterjednek. E czimnek sorban első szakasza (453. §.) ugyanis minden biztositási vállalatot egyaránt felkarol, a 459. §. pedig a tartozásoknak a mérlegben való kimutatását szabályozó első pontjában a szövetkezetek számára határozott utasítást tartalmaz. Hogy pedig a biztositási társaságokat terhelő ezek a rendszabályok nem szorítkozhatnak egyedül a belföldi szövetkezetekre, hanem a külföldi kölcsönös biztosító vállalatokra is alkalmazást találnak, szükségképen következik a nemzetközi jognak átalában elismert abból az elvéből, hogy más állam honosai a hazai polgárok irányában kiváltságos állásba nem helyezhetők s ehez képest a legtágasb viszonosság esetében és értelmében sem élvezhetnek nagyobb jogokat, mint a minőkkel azon ország polgárai birnak, a melyben saját honosságuk fentartása mellett üzletet alapítani kívánnak. Ezekkel szemben nem tartalmaz semmi ujat a fenemiitett 461. §-nak az a rendelkezése, hogy a biztositási részvénytársaságok magukat a VII. czim határozatainak is alávetni tartoznak ; mert a fenebbiek szerint e kötelesség a külföldi biztositási vállalatokat különbség nélkül, következőleg a részvénytársaságokat ép ugy mint a szövetkezeteket és a biztosításokkal foglalkozó egyes vállalkozókat, amúgy is terhelné. Abból tehát, hogy e fölösleges külön rendelkezés csak a külföldi biztositási részvénytársaságok megemlítésére szorítkozik,