Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXX. kötet (Budapest, 1892)

A valódiságára nézve nem kifogásolt kereseti A. s B. alatti okiratok tartalmukkal kétséget nem hagynak fen a tényállásra nézve, melyből felperes 600 frt iránt követelést támaszt, kétségen kivül az okból, hogy felperes és I. r. alperes oly ügyletet kötöttek, melynek értelmében utóbbi 600 frt értékben átvett ékszerekért felperessel szemben azon kötelezettséget vállalta el, hogy az 1887/88-iki tanévre a Ludovika-akadémián a gróf B.-féle alapítványi helyre azon növendéket fogja kijelölni, kit neki felperes ajánlani s illetve megnevezni fog s kétségtelen az is, hogy II. r. alperes I. r. alperesért az A. alattiban elvállalt kötelezettsége mellett kezességet vállalt el. Az A. és B. alattiaknak a fentiekben visszaadott tartalma mellett felperesnek azon érvelése, hogy az ügyletnek nem a kijelölési jog képezte tárgyát, hanem I. r. alperes a kapott értékekért az általa gyakorlandó kijelöléshez a kijelölendő egyén megválasztásáhozi jogáról mondott le felperes javára, tarthatatlan s mivel a kijelölési jognak épen a kijelölendő személy megválasztásában fekszik lényege, annak jelentősége nincsen, másrészt azonban azon körülmény, hogy az A. a. szerint a felperes által megnevezendő egyén I. r. alperes által lett volna kijelölendő, annak igazolása mellett szól, hogy felek is tudták azt, hogy oly jogtárgyban kötnek ügyletet, mely jognak, mint személyhez kötöttnek, birtoka csupán átruházás által meg nem szerezhető. Ez okból, de különösen, minthogy az alapítványi helyre való kijelölési jog, mely jog ha a jogutód által gyakoroltatik is, mindig az alapító jogán — mintegy annak nevében gyakoroltatik — ilyen kötelezettség nélküli adományért engedett jognak üzérkedés tárgyává tétele tehát a közmorálba ütközik: a kereseti ügylet érvénytelen és semmis. Minthogy pedig az érvénytelen ügyletnél az egyik szerződő fél azt tartozik visszaszolgáltatni, a mit azon ügylet folytán a másik szerződő féltől kapott, felperes pedig nem az I. r. alperesnek adott ékszereket követeli, a 600 frt megfizetése iránti keresetével elutasítandó volt. (1889. évi június hó 4. 16795. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla: Az elsöbiróság ítéletét megváltoztatja, alpereseket és pedig I. r. alperest mint egyenes adóst, II. r. alperest pedig mint kezest, a mennyiben a követelés I. r.