Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXX. kötet (Budapest, 1892)

214 kötelezettsége a házassági válóper jogérvényes befejezéséig terjed, az alatt pedig, tekintettel arra, hogy a válóper felekezeti bíróságok előtt volt folyamatba téve, s mig az esztergomi szentszék felperest keresetével elutasította, addig felperes illetékes unitárius bírósága a házasságot felperesre nézve felbontotta, nem érthető más, mint hogy felperes az ideiglenes tartást mindaddig tartozik fizetni, a mig az illetékes polgári biróság a válóper végérvényes és végleges befejezéséül a vagyoni kérdések felett akár a végleges tartás megállapításával, akár más módon határozand. Minthogy pedig felperes ezt nemcsak nem bizonyította, de sőt a per adatai szerint a végleges tartás iránt indított per még folyamaiban van, s ekként a 11,204/881. számú harmadbirósági ítélet hatálya megszűntnek nem tekinthető, felperest az elsőbiróság ítéletének megváltoztatása mellett keresetével el kellett utasítani. (1891 ápril 14. 56,243 sz. a.) A m. kir. Curia: Mindkét alsóbiróságnak Ítélete olyképen változtatik meg, hogy felperes ellen a 44,958/882. sz. alatt kelt végzéssel Pollákovits Mária javára 400 frt erejéig elrendelt végrehajtás 1888. évi január i-től kezdődő joghatálylyal évenkinti 200 frtra nézve alpereseknek végrehajtási joga megszüntettetik. Indokok: Habár a keresetlevélhez B. és C. alatt csatolt Ítéletek által igazolást nyert is az, hogy felperes 1. rendű alperestől, mint házastársától véglegesen elválasztva van ; tekintve mégis, hogy az 1889. évi január 22-én felvett tárgyalási jegyzőkönyvhöz csatolt rendes keresetlevél tanúsítása és a felek előadása szerint a nevezett házasfelek között a házassági elválásból keletkezett és a válóperrel szoros kapcsolatban levő vagyoni követelés van még függőben; és tekintve, hogy a m. kir. Curiának 1882. évi június 10-én 11,204/881. sz. a. kelt ítéletével az 1. r. alperes és az ő gondozása alatt levő kiskorú gyermekei tartására és nevelésére megítélt évi 400 frtból a peres feleknek 1890. évi szeptember 25-én jegyzőkönyvre adott nyilatkozataikat véve alapul, az 1. r. alperes tartására méltányosan 200 frt volt kiszabandó; mindezekből folyólag 1. r. alperesnek végrehajtási joga ez idő szerint eme 200 frtra volt korlátozandó, ellenben tekintve, hogy a per adataiból kétségtelen, hogy 1. r. alpe-