Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXX. kötet (Budapest, 1892)

192 Indokok: Repka Gyula panaszos Belka György vádlott ellen a miatt tett feljelentést, hogy ez utóbbi tőle 20 krt fenyegetés között kicsikart, mig Csáthy Károly panaszos ismét a vádlottnak azt az eljárását tartotta magára nézve sérelmesnek, hogy a vádlott útját állotta, hangoztatva: «megállj, te hunczut, most beszélünk majd», a minek következtében megijedvén, hazament. Hogy Repka Gyula ellenében a vádlott akkor, mikor az neki 20 krt adott, akár eröszakot, akár fenyegetést használt volna, az, a mint már a kir. törvényszék is kiemelte, a vádlott tagadásával szemben Panfara István egyes tanú vallomása alapján bizonyítottnak nem vehető. Nem levén tehát az erőszak ténye bizonyítva, a személyes szabadság megsértésének vétsége sem tekinthető beigazoltnak, ez utóbbi annál kevésbé, mert vádlottnak szándéka a feljelentés szerint nem is a panaszos szabadságának korlátozására, hanem állítólag anyagi előnynek jogtalan módon kieszközlésére irányult. A mi pedig Csáthy Károly panaszos feljelentését illeti, vádlott a kiderített tényállás szerint nem is volt abban a helyzetben, hogy a panaszlót tényleg hatalmába kerítse, az az eljárása pedig, hogy ő a panaszos irányában annak előadása szerint ama szavakat hangoztatta; «megállj, te hunczut, most beszélünk majd», s hogy a nevezett panaszos ezek folytán a vádlott elöl kitérve, hazament, a Btk. 323. §-ába ütköző személyes szabadság megsértése vétségének megállapítására, mely tényleges hatalomba kerítést feltételez, alapot nem szolgáltat. Minthogy tehát az előadottak szerint vádlott ellenében a Btk. 323. §-ába vétség tényálladéka egyik esetben sem állapitható meg, ennélfogva vádlottat eme vétség miatti vád alól is felmenteni kellett. (1890 február 10. 29079. sz. a.) A m. kir Curia: Tekintve, hogy a Btk. 323. §-a alá eső személyes szabadság megsértésének vétségét nemcsak az követi el, a ki valakit törvényellenesen elfog, elfogat, letartóztat, hanem elköveti ezen vétséget az is, a ki valakit személyes szabadságától bármi más módon megfoszt; tekintve, hogy a hivatkozott §-nak ezen utóbbi rendelkezése azt jelenti, hogy valaki mást a térben való szabad mozgásra irányzott akaratának tényleges megvalósításában akadályoz ;