Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXX. kötet (Budapest, 1892)

n4 volt, vagyis hogy az azon létezett aláírás vádlott sajátkezű aláírása volt. E tekintetben azonban vádlott tagadásával szemben bizonyíték egyáltalán nem lévén felhozva, azon körülmény, hogy Ehrenreich Ignácz tanú 3 év elteltével a váltón volt aláírás «F» betűjének formájából, Weisz Dániel pedig a váltón látott aláírásnak a végtárgyaláson felmutatott levél aláírásával való hasonlatosságából szintén három év elteltével a két aláírás között ((hasonlatosságot)) oly könnyen következtetik: minden bizonyíték hiányában a leglényegesebb és elhatározó körülménynek bizonyítottá elfogadására egyáltalán nem elegendő. De ezen a kérdéses körülménynek bizonyító jelenségül elfogadhatását kizáró hiányon kivül a tanuk állítása is ellentétben állanak egymással, s hitelt érdemlő voltuknak kétessé tételén kivül a vádbeli állítás valódisága tekintetében is aggályt ébresztenek. Míg Weisz Dániel azt állítja, hogy panaszos augusztus hóban mutatta neki a kérdéses váltót, s már egy-két nappal ezután sirva és jajgatva panaszolta előtte a váltónak Fehérváry Miklós általi elégetését, sőt e tekintetben egy határozott ténykörülményt jelöl meg, a melyből ezen állításának bizonyosságát származtatja, azt t. i., hogy panaszosnak Husztról való visszajövetelekor éppen zsidó újév volt; addig Weisz József tanú azon évi novemberre teszi ugy a váltó felmutatásának idejét, valamint azon időt, midőn panaszos néhány nappal a váltó megmutatása után annak vádlott általi elégetését jajveszékelve panaszolta. Tekintettel a pénzüzérnél különben nem szokásos azon körülményre, hogy a vele semmiféle különös bizalmat meg nem állapító viszonyban nem levő egyéneknek minden különös ok nélkül előmutatja az ötet követelöleg illető váltót; továbbá tekintettel arra, hogy a négy tanú közül, kiknek panaszos az állítólagos Fehérváry-féle váltót mutatta, egyik sem mondja, miszerint az a Fehérváry Miklós nevével ellátotton kivül még más váltót is mutatott volna, mely körülmény éppen e váltónak oly gyakori előmutatását illetőleg bizonyos tervszerűséget nem zár ki, tekintettel végre, hogy az egyik tanú szerint vádlott még augusztusban égette el a váltót, mely váltót illetőleg a másik tanú szerint panaszos novemberben panaszolta el előtte a néhány nap előtt történt elégetési eseményt, ezen körülmények még nagyobb nyomatékot kölcsönöz-