Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXIX. kötet (Budapest, 1892)

52 meg. Midőn tehát az idézett t. cz. 2-ik §-a azt rendéli, hogy az úrbéri korcsmáitatás jogát a jobbágy-község gyakorolhatja, ezen megjelölés alatt egyedül a volt úrbéres jobbágyoknak a földes úrral szembe állított egyeteme érthető, annyival inkább, mert az idézett törvényszakasz a jobbágyok és a volt földesúr közt az úrbéri bormérés tekintetében felmerülhető kérdések elbírálását az úrbéri útra utalta. A törvény ama rendelkezése, melynél fogva egyes jobbágyoknak minden mérés megtiltatott, csak addig nyerhetett alkalmazást, míg a bormérésnek tényleges gyakorlása helyt foghatott, az italmérési jognak állami megváltása után azonban az egyes jobbágyoknak a kártalanítási összegben való egyéni részesedését nem akadályozza. Miután pedig a jelenlegi község, mint politikai testület a volt földesúr és a volt úrbéresek közt fennállott magánjogi viszonytól teljesen eltérő alapon s kizárólag közigazgatási czélok megvalósítása végett alakult, ugyanazért azok a jogok, melyeket a volt jobbágyok bár osztatlanul gyakoroltak, a község mint politikai testületre át nem szállottak. Ehhez képest az első bíróság ítéletét a fenti módon megváltoztatni kellett (1890. október 20-án 46036- sz. a.) A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik oly értelmezéssel, illetve részbeni változtatással, hogy úrbéri italmérésért megállapított kártalanítási összegre a tulajdonjog a volt úrbéreseket illeti, a megállapított kártalanítási összeg azonban kötményezett kötvényekben a jelenlegi politikai községnek adandó ki. Indokok: Az, hogy az 1888: XXXVI. tcz. alapján az úrbéri italmérést megállapított kártalanítási összegre a tulajdonjog kit illet meg, magában véve kétséges nem lehet. Midőn ugyanis a régibb hazai törvényhozás az eredetileg kizárólagosan födesuri jogot képező korcsmárlási jogosultságban a jobbágy községet is részesítette, ezt az úrbéresek felsegélése czéljából tette, a mint az a vonatkozó törvényekben határozott kifejezést is nyert, jelesül az 1836. VI. t. cz.-ben, melyben a jobbágyközségeknek engedélyezett bormérés a volt jobbágyokat a telek haszonvételén felül illető hasznok között soroltatik fel : valamint az erdélyrészi 1846/7 V. czikkben, mely szerint az úrbéreseknek adott borkorcsmáltatási engedély a pálinka és sör árulhatási sza-