Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXIX. kötet (Budapest, 1892)

33 hogy a bikát 115 frtért vásárolták s a 121 frtból 6 frtot szénára költöttek el, a még járó 68 krajczárt pedig a községbiró felszólítására ápril i-én vissza is fizették. Később azonban kiderült az, hogy vádlottak a bikát nem 115 frtért, hanem csak 105 frtért vásárolták, 10 frtot pedig a saját czéljaikra használtak fel. Vádlottak azt állítják, hogy a 10 frtot a korábban Z -Apátiban bikavásárlás czéljából tett uti költségeik és napi dijaiknak, valamint a Zala-Egerszegen történt vétel alkalmával felmerült napi dijaik fedezésére fordították s ezért állították azt, hogy a bikát 115 frtért vásárolták. Vádlottak hivatkoznak egyúttal arra is, hogy már korábbi időben is ily vétel alkalmával felmerült uti költségek és napi dijak az illetők által felszámítva lettek s azokat a község tartozott is kifizetni s azok ki is fizettettek, s ők a kérdésben forgó 10 frtot ezen korábbi gyakorlatra való tekintettel számították fel költségeik és napi dijaik fejében. Hogy ilynemű gyakorlat Misefa községben 1889 márczius 27-én megelőzőleg csakugyan létezett, az a végtárgyalás folyamán beigazolást nyert. Panaszt tevő községbiró azt állítja, hogy Misefa község képviselőtestülete 1889. évi márczius 27-én olynemü határozatot hozott, hogy senkinek sem lett volna szabad fuvarköltséget és napidijat számítani s midőn vádlottak ezt ennek daczára oly módon számolták el, hogy azt a bika vételárához csatolták s igy annak vételárát magasabb öszszegre tették, a bennök helyezett bizalommal visszaéltek s miután vádlottak egyúttal községi előjárók is, tehát hivatali sikkasztást követtek el. Vádlottaknak fentebb előadott cselekményében a Btk. 379. §-ába ütköző csalás ismérvei meg nem állapithatók, mert ennek lényeges ismérveihez megkívántatik, hogy a tettes ravasz fondorlattal tévedésbe ejtsen vagy tartson valakit, hogy ez által vagyoni hasznot szerezhessen. Vádlottak egy korábbi gyakorlatra alapították abbeli eljárásukat, hogy 10 frtot fuvar- és napidíj czimén a maguk részére megtartottak, az pedig, hogy 1889 márcz. 27-én olynemü határozat hozatott volna, mely szerint vádlottaknak megtiltatott volna az, hogy az akkor már kezükben levő összegből költség czimén mit sem számolhatnak el, a vizsgálati iratok mellett levő jegyzőDöntvénytár, uj folyam. XXIX. 3