Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXIX. kötet (Budapest, 1892)

213 Indokok: Bak Zsigmond a kis-hódosi 4. sz. tjkvbe 87., 145., 158., 176., 448.. 481. és 240. hrsz. a. felvett birtokait az i. sz. a. becsatolt 1883 nov. hó 16-án kelt szerződéssel Orosz Ferencz és neje Bak Eszternek eladta és a birtok vételárát felvette, minthogy azonban a birtok, fenforgó akadály miatt a vevők nevére azonnal át nem irathatott, Bak Zsigmond a hivatok fiai Bak Sándor és Bak Ferencz tulajdonául 1887. évi január hó 5-én kelt okirattal átruházta. Bak Zsigmond a vizsgálat folyamán és a végtárgyalás kezdetén beismerte, miszerint a birtokot előbb Orosz Ferencz és nejének tulajdonául adta el, később azonban azzal védekezett, miszerint ö a birtokot csak zálogként — letermésre — adta át. De ezen védekezésével szemben nemcsak előbbi beismerése, hanem az Orosz Ferencz és neje részére kiadott szerződés tartalma, ugy Bak Ferencz beismerése és Bak János tanú előadása azt igazolja, miszerint Bak Zsigmond a kérdéses birtokot 1883. évben nevezett vásárlók megkárosítására ruházta át fiaira, kik tudták, hogy a birtok már Orosz Ferencz és neje tulajdonát képezi. Minthogy Bak Zsigmond és fiai Bak Sándor és Bak Ferencz a más tulajdonát képező birtok jogtalan átíratásával a telekkönyvbe valótlan bejegyzést eszközöltek, őket a büntetőtörvény 400. §. alá eső közokirathamisitás bűntettében bűnösöknek kimondani és a kiszabott büntetéssel fenyíteni kellett. (1889. évi július hó 26-án, 10207. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla: Tekintve az átruházott ingatlanok csekélyebb értékét, a vádlottak egymást befolyásoló személyes viszonyát, miveltségük alantas voltát, feddetlen előéletüket s azt a körülményt, hogy ők a panaszolt átruházást ajándékozás czimén igy akként kötötték, hogy az első eladás vételárának biztositékát magával a kétszeres átruházással el nem vonták s ebből folyólag a károsítás kisebbfoku czélját is figyelembe véve, a kir. itélő tábla a Btk. 92. §-ának alkalmazását indokoltnak találván, vádlottakat a Btk. 400. §. 2-ik pontjába ütköző közokirathamisitásnak a Btk. 92. és 20. §. alapján minősített vétségében mondja ki bűnösöknek, ezért Bak Zsigmondot három havi, Bak Sándort és Bak Ferenczet 2—2 havi fogházra itéli. (1890. évi április 14-én, 51799. sz. a.) A m. kir. Curia: Mind a két alsóbirósági ítélet megváltoz-