Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXIX. kötet (Budapest, 1892)

194 Gábor is a vizsgálat során az ellenszegülést beismerte, időközben pedig elhalván, az hogy vádlott a testi sértést hivatali hatalmával visszaélve szándékosan ejtette volna, Tuttenói Gáboron meg nem állapitható. Müller Borbála panaszt nem emelt s vádlott tagadásával szemben arra nézve, hogy ugyanazon alkalommal Müller Borbálát tettleg bántalmazta volna, bizonyiték nincs, a hivatali hatalommal való visszaélés tehát Müller Borbála állítólagos bántalmazásából kifolyólag sem állapitható meg. (1890. június 24-én 47,977. sz. a.) A m. kir. Curia: Tekintve, hogy a magánlak sérthetetlensége nem csupán a jogellenes behatolásból származható nagyobb veszélyek miatt, hanem polgárok nyugalmának «otthonuk» zavartalansága biztositása végett, tehát közérdekből is oltalmazandó: a Btk. 303. §-ában meghatározott, ugy a 331. §. szerint büntetendő magánlaksértés büntette is hivatalból üldözendő bűncselekményt képezvén annál is inkább, minthogy a Btkben mindenütt kifejezetten megjelöltetik, mely esetekben indítható meg csak a sértett fél vagy hozzátartozói indítványára a bűnvádi eljárás, s a 330. és 331. §-ok eseteire nézve ily megjelölés hiányzik; ennélfogva nem fogadható el a másodbiróság ítéletének azon indoka, mely szerint vádlott már azért is felmentendő a magánlaksértés bűntettének vádja alól, mert a kérdéses magánlak tulajdonosa Weisz Márkus a végtárgyaláson kijelentette, hogy vádlott megbüntetését nem kívánja ; tekintve azonban, hogy vádlott, mint rendőri közeg nem jogtalanul hatolt be a Weisz Márkus udvarán levő azon kamrába, hol akkor Müller Borbála cselédnél Tuttenói Gábor panaszló tartózkodott, mert habár a vádbeli cselekmény elkövetése után harmadfél év múlva megtartott végtárgyaláson már nem is tudta vádlott előadni, miért ment be a kérdéses helyiségbe, ugy de a vizsgálat során, mikor cselekménye még friss emlékezetében volt, azon vallomást tette, hogy mint őrjáratban levő városi rendőr azért ment Tuttenói Gábor panaszló után oda, mert tudva, hogy az nem ott lakik, figyelemmel az akkoriban gyakori lopási esetekre, gyanúsnak tünt fel előtte annak éji időben idegen házba menetele, meg akart győződni arról, hogy panaszló mi járatban van ott; tekintve, hogy vádlott ezen védekezése nemcsak hogy meg