Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXIX. kötet (Budapest, 1892)

felperes tagad, mi bizonyítékot sem nyújtottak; de söt ellenkezőleg figyelembe véve a csödt. 36. §-át, mely szerint megtámadási perben a biró, ha valamely tény tudása vagy nem tudása képezi a bizonyítás tárgyát, a bizonyítékok mérlegelésénél a törvénynek a bizonyítékok teljességére vonatkozó intézkedéseihez kötve nincs, figyelemmel arra, miszerint 1. r. alperes közadósnak leánya, ki az üzletben gyakran jelen volt, II. r. alperes pedig éveken át és pedig 1889 február 20-ig könyvvezetője közadósnak, figyelembe véve, hogy mindkét alperes a közadóssal együtt lakott, okszerűen begyőzöttnek tekintendő, miszerint mindkét alperesnek tudomása volt közadós romlott anyagi helyzetéről, tudniok kellett, hogy közadós a szerződés kötésének idejében tudatával birt annak, miszerint vagyonáhól fennálló kötelezettségei megsértése nélkül mit sem ajándékozhatott, mert az időben vagyona már létezett tartozásai kielégítésére sem volt elégséges, tudták tehát, hogy közadós rosszhiszemüleg járt el. Mindezen előadottak alapján tehát a felperes által megtámadott szerződést hatálytalannak kellett kimondani s a rendelkező részben feltüntetett ítéletet kellett hozni. A támadó kereset joghatálya az lévén, hogy a megtámadott ügylet következményeivel együtt érvénytelen legyen s minden azon állapotba helyeztessék, mint volt az ügylet megkötése s illetve a jogcselekvény megtörténte előtt, ennek megfelelőleg hatálytalannak kellett kimondani a B. a. szerződés azon részét a csődhitelezökkel szemben, mely szerint közadós leánya részére 8000 frt hozományt kötelezett, mely szerint ennek egy részét kifizette, másik részére pedig ingatlanán zálogjogot adott, mely szerint a zálogjog nyeretett. Felperes, igaz ugyan, hogy keresetében közadós azon jogcselekményét is kérte hatályon kivül helyezni, mely szerint közadós 3000 frtot fizetett Spitzer Emil II. r. alperesnek s ezen alperest 3000 frt és annak kamata visszafizetésére kérte kötelezni. Ezen felperesi kérelem azonban csak részben volt megítélhető azért, mert alperesek általában tagadják, hogy II. rendű alperes Berger A.-tói valamit kapott volna s felperes sem tudja állítását mással bizonyítani, mint a B. a. szerződéssel. Minthogy azonban a B. a. szerint közadós Berger Adolf és neje Spitzer