Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXIX. kötet (Budapest, 1892)

i*3 delkezésére bocsátá felperesnek ; továbbá, hogy a z7. a. kézirat ugyanaz, melyet nyomtatás végett felperesnek átadott és a mely a nyomtatványokkal együtt küldetett vissza neki, azon esetben felperes keresetével elutasittatik és köteles lesz a nyomtat­ványok visszavétele mellett alperesnek 19 frt perköltséget meg­fizetni. Különben vesztesnek fog nyilváníttatni és köteles leend fel­peresnek a szóban forgó nyomtatványok megtartása mellett a kere­seti 15 frt tökét megfizetni. Indokok: Alperes hallgatag beismervén a 2V. alatti kézirat 200 példányban leendő kinyomatásának megrendelését, azon kifo­gással élt, miszerint a megrendelés nem a kikötött módon esz­közöltetett, mert a kéziratot nem mint lapmellékletet, hanem mint külön kiadványt kívánta kinyomatni s minthogy a C. alatti szerint a 2-/. alatti kézirat, bár rajta jelezve van a külön kiadvány (Separat-Abdruck) elnevezés, mint lapmelléklet lett kinyomatva, nem tartozik ezen nyomtatvány példányait átvenni s megfizetni és pedig annál kevésbé, mert a hiba észrevétele után a nyomtatvá­nyokat azonnal rendelkezésre bocsátá felperesnek, ki azokat az ö távolléte alatt küldte el üzletébe a 2 /. alatti kézirattal együtt. Tekintve, hogy az egyszerű lapmelléklet s valamely czikk külön kiadványa közt lényeges különbség van, a mennyiben ezen utóbbi alakban a czikk mintegy önálló könyvecskét (brochuret) képez, mig az előbbi formában önálló jelleget nem nyer s igy az ezen körülményre alapított kifogás alapos, csupán az maradt függő kérdés, hogy valóban ily önálló lenyomat rendeltetett-e s illetve, hogy azon kéziraton, mely felperesnek nyomtatás végett átadatott, tényleg rajta volt-e a «Separat-Abdruck» kifejezés és hogy való-e az, miszerint alperes a nyomtatványok átküldésekor távol volt a fővárostól s a rendelkezésre bocsátás körül nem ter­heli őt késedelem ? Minthogy ezen körülmény igazolására K. Ödön tanúvallomása félbizonyitékot nyújtott, a prts 236. §-a alapján alperes részére a póteskü megítélendő s a per kimenetele ezen eskü letételétől függővé teendő volt. (1889 ápr. 16-án, 37,214. sz.) A budapesti kir. ítélő tábla: Az elsőbiróság ítéletének meg­változtatásával alperest a kereseti 15 frt tőkének felperes részére megfizetésére feltétlenül kötelezi. n*

Next

/
Thumbnails
Contents