Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXIX. kötet (Budapest, 1892)

i57 A magyarok által a románok elnyomatnak, a kik panaszaikkal hiába fordulnak orvoslás végett a hatósághoz, hol egyik hivatalnok a másiktól kérdi, hogy mit akar ez a valach, hadd veszszen a büdös oláh, s elutasittatnak. Egyházi szentélyeinkbe is betolakodnak, egyházi törvényeinket lábbal tiporják. A hivatalokból kizáratunk, s a kik közülünk hivatalt vállalnak, azok az elvetemültek elvetemültjei, kik saját filléreiken saját véreiket adják el. Az ország háztartási költségeit mi fedezzük, s nyelvünkön velünk érintkezni nem akarnak, tőlünk a román nyelvű beadmányokat el nem fogadják. A miniszterház megígérte, még sem nyújt sérelmeinkre orvoslást. Legszebb törekvéseinkben meggátolnak, nőink szellemi fejlesztésére irányuló egyesületet létesiteni nem engedtetett meg, hanem a sértésekben és törvénytelenségekben hatást nem ismerő megye hatósága rendeletet bocsájtott ki, hogy ennek működése gátoltassék meg. Egyesületek alakultak, mint az E. M. K. E. és Széchenyi társulat, hogy nyelvünk, nemzetiségünk és vallásunkból kiforgattassunk. Kultur adókat vetnek ránk és azokból megvásárolni igyekeznek tanítóinkat. De eljő az idő, midőn mi is életjelt adunk magunkról és tenni fogunk. Ezen beszédnek oly hatása volt, hogy az eddig békésen élő magyar és román lakosság, most egymás iránt bizalmatlan. Vádlott dr. Lukács László, bár a mondott kifejezéseket tagadja, annyit mégis maga elismer, hogy a kérdéses értekezleten a tanuk által emiitett némely kérdésekről valóban szólott, de nem oly értelemben, mint a milyen értelmezést tanuk arra nézve vallomásaikban visszaadni kívánnának, a kik az ö irodalmi román nyelven mondott beszédjét, mint állítja, nem is érthették. A giródtótfalusi értekezletről fölvett és ügyiratokhoz csatolt jegyzőkönyv szintén magában foglalja vádlottnak beszédét, jóllehet, hogy ezt az szelídebb alakban látszik visszatükrözni, és oda mutat, hogy vádlott a közönséget a nagyszebeni értekezlet megállapodása szerint a képviselőválasztástól kívánta volna visszatartani. Mindezek vádlottnak nyugtalan természetét és szereplési vágyát eléggé igazolják és bárha a magyar nyelvet jól értő vádlottnak s vele együtt némely tanúnak, a végtárgyalás alkalmával tett azon magatartása, hogy a magyar állam hivatalos nyelvén be-