Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXIX. kötet (Budapest, 1892)

i44 az általa képviselt fél ellenében állapítandó meg, kétségtelen, hogy felperes az alperesi ügygondnok, mint alperesek érdekében ki­rendelt képviselő részére meghatározott munkadíj megfizetésére nem kötelezhető, hanem a munkadíj azon fél által viselendő, kinek védelmére az ügygondnok kirendeltetett. Mert másfelől a perköltség, a munkadíj és költség összege a hivatkozott §. intézke­déséhez képest a teljesített munka és tett készkiadás arányá­ban lévén megállapítandó, az e czimeken az elsőbirósági ítélet­ben meghatározott összeget a munka és kiadás arányának megfe­lelően felemelni kellett. (1890. ápr. 9-én) A m. kir. Curia: A másodbiróságnak ítélete az alperesek terhére megállapított perköltség felemelésére vonatkozó nem feleb­bezett részében érintetlenül hagyatván, felebbezett abban a részé­ben, mely szerint felperest az alperesi ügygondnok részére meg­állapított 20 frt gondnoki dij fizetésre kötelezhetönek nem találta, megváltoztatik, s e tekintetben az elsőfokú bíróság ítélete hagya­tik helyben. Indokok: Az elsőfokú bíróság helyesen kötelezte felperest az ez által perbe fogott ismeretlen tartózkodásu alperesek kép­viseletére bíróilag kirendelt ügygondnok részére megállapított dijak előlegezésére olykép, hogy az ügygondnoki dijakat is a perkölt­ség közé sorozva, ennek megfizetésére a pervesztes alpereseket kötelezte. Mert a perindítás által igénybe vett birói segély következ­tében felmerülő szükséges költség iránti felelősség a perindító felet terheli s mert oly esetben, midőn ismeretlen tartózkodásu alperesek pereltetnek — a minő a jelen eset is — a perindító fél kérelme s a pervitel érdekében történt ügygondnoki kirendeléssel járó költség is — miután ez, az alperesek ismeretlen voltánál fogva egyébként nem fedezhető, a pervitellel járó oly szükséges költségnek tekintendő, melyre a perindítónak a felelőssége szin­tén kiterjed, a mely költséget tehát, szegényjogon való perlés esetét kivéve, a perindító tartozik előlegezni annyival inkább, mivel ügyvéd az 1874. évi XXXIV. tcz. 50. §-a értelmében csupán vagyontalan perlekedőknek ingyenes képviseletére kötelezhető, a mely eset itt fenn nem forog. (1891. évi február 26-án 1040/1890. szám alatt.)

Next

/
Thumbnails
Contents