Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVIII. kötet (Budapest, 1891)

'9 désével a véres cselekményt végrehajtotta, egy pillanatra sem tévesztette szeme elöl azt a czélt, a melynek megvalósítását bősz szenvedélyében bár, de teljes tudatossággal elhatározta. Az elhatározás és véghezvitel közötti cselekmények lánczolatának eme következetessége a vádlott cselekedeteinek czélzatosságára, lelkének öntudatosságára vall, mely kizárja azt a feltevést, hogy a vádbeli cselekmény az akarat szabad elhatározási képességének teljes hiányában követtetett volna el. De az országos közegészségi tanács nem is kizárólag közvetlen a cselekmény elkövetése előtti jelenségekből, hanem a megfigyelő orvosok véleményével megegyezően jobbára a cselekmény utáni eseményekből, s vádlottnak eme későobi időben tanúsított magaviseletéből merítette adatait. Ámde ezen későbbi jelenségek sem olyanok, hogy azokból vádlottnak beszámításon kivüli lélekállapotára kellene vagy lehetne következtetni. Ezen jelenségek ugyanis vádlottnak azon időbeli magatartását tárgyazzák, midőn ez a legrémesebb büntettet elkövette, midőn édes anyja életét saját kezével kioltotta. Hogy pedig ily cselekmény után a rémes tett bevégzésének szörnyű percze után az anyját megölő fiúnak lelkiállapota nyugodt nem lehet, hogy a véres cselekmény nyomában felébredő lelkiismeret áthatja és megrázza a szörnyű tett tudatára jutott fiu lelkületét, ez oly természetes következménye az elkövetett iszonyú bűntettnek, hogy e jelenségek magukban véve az elmezavarodottságnak tüneteit annál kevésbé állapithatják meg, minthogy hasonló tünetek a bosszúból származó legtöbb életkioltási esetnél előfordulnak. E jelenségek tehát a közegészségügyi tanács véleményében kifejezett következtetésekre elegendő alapot épenséggel nem nyújtván, a kir. ítélő tábla végzése, melylyel vádlott szándékos emberölés büntette miatt vád alá helyeztetett, helybenhagyandó volt. Azon tételt illetőleg, mely a megfigyelő orvosok jelentésében foglalt kijelentés alapján, a kir. itélő tábla határozatában is kifejezésre jutott, s mely abban összpontosul, hogy vádlottra vonatkozólag a beszámithatóság csekélyebb foka forog fen, a minek jogi értelme az, hogy a bűntett elkövetése vádlott akaratába nem egészen számitható be : a kir. Curia összefüggésben a Btkvel, akként igazítja ki, hogy a bűntettnek vádlott felette nagy izgatottsága 2*