Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVIII. kötet (Budapest, 1891)

•99 •egy waggon sónak felperes részére leendő szállításának közvetítésére a y/. alattiban felsorolt s felperes által elfogadott feltételek mellett; ezen felül elsőrendű alperes a D. alatti szerint Kelenföldtől kezdve Szegszárdig ezen sómennyiség szállítmányozója is, mig másodrendű alperes ugyanezen vonalon annak fuvarozását eszközölte. Igv az eldöntendő kérdés csak az volt, vajon alpereseket ezen minőségükben felperessel szemben terheli-e felelősség és mennyiben, az általuk nem tagadott sóhiányért ? A per során felhozott bizonyítékokból azonban a bíróság beigazoltnak látta, miszerint ilyenre nem tartoznak. — — — — A mi másodrendű alperest illeti, kötelezettségének érdemleges elbírálása előtt első sorban az általa tett elévülési kifogást kellett figyelembe venni. Tény ugyanis, hogy felperes keresetét ezen bíróság előtt a k. t. 390. és 410. §-ainak ellenére az egy évi elévülési idő elteltével indította meg, védekezvén ezzel szemben azzal, hogy keresetét még egy éven belül adta be a szegszárdi kir. járásbíróságnál, mely illetőségét azonban csak ezen egy év elteltével jogerőre emelkedett végzéssel leszállította, s így nem állott módjában keresetét ezen bíróságnál egy éven belül megindítani. Ezen védekezés azonban figyelembe vehető nem volt. Mert illetéktelen bíróság előtt megindított kereset az elévülést félbe nem szakítja, sem fel nem függeszti, miként ezt a kir. Curia döntvényileg ki is mondotta. (Döntvénytár, u. f. VI. k. 262. 1.) Igaz ugyan, hogy a kir. Curia ezen elvet csak a k. t. 349. §-ára nézve mondotta ki, nincs azonban elfogadható ok arra, hogy a 390. és 410. §-okra ki ne terjesztessék. S e részben különbséget nem tesz azon körülmény sem, hogy a kártáritést illetőleg már korábban voltak a C. 5V. és 67. alattiak szerint a peres felek között alkudozások. Mert egyfelül a k. t. alapos intézkedése, de másfelöl a kir. Curia határozatai szerint is (Döntvénytár V. k. 231. és 243. 1.) csak a kereset benyújtása s nem a felek közt lefolyt alkudozások vagy a kifogások közlése szakítja félbe a kereset elévülését. Ennélfogva felperest keresetének elévülése miatt másodrendű alperessel szemben elutasítani kellett. De elutasítandó volt a dolog érdemét illetőleg is. (1889. május 19.) A budapesti kir. itélö tábla: Az elsöbiróság ítéletét helybenhagyja.