Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVII. kötet (Budapest, 1891)

63 igazolva lett továbbá, hogy az ugyanazon lisztből sült kenyér keserű és húsos izü volt, kis mértékben élvezve pedig hascsikarást okozott. Ellenben az eljárás során mi adat sem merült fel, melyből alaposan lehetne következtetni arra, hogy a buza más által cseréltetett volna ki, vagy kevertetett volna gáliczoldattal. Vádlott ugyan a vizsgálat és végtárgyalás folyamán is mindvégig tagadta, hogy ö oltott búzát adott volna takaróinak, azt azonban beismerte, hogy a tavaszi vetéshez elkészitett oltott búzája volt, illetve fölös mennyiségben megmaradt, mert az időjárás miatt el nem vethette. M. Péter és M. József tanuk bizonyítják, hogy vádlottnak oltott búzája oly mennyiségben volt, hogy abból a takaróknak kijáró 6 véka buza kitelhetett. K. Alajos tanú esküvel erősitett vallomása szerint pedig vádlott előtte oly nyilatkozatot tett, hogy neki csak oltott búzája van s ugyancsak e tanutói vádlott a tanyása részére egy véka búzát kért kölcsön, minthogy beoltatlan búzája nem volt. Az országos müvegyész véleménye szerint a bűnjelt képező lisztmustrában rézvegyület és kötött kénsav csekély mennyiségének jelenléte konstatáltatott, melyeknek ételben való bevétele hányást és hascsikarást okozhat, de mégis súlyosabb ártalmat nem idézhet elő. Ezen tényállásból kifolyólag vádlott tagadásával szemben is jogszerűen beigazoltnak tekinthető, hogy vádlott, ki a fölösleges mennyiségű oltott búzának hova fordítását mivel sem tudta igazolni, a takaróinak kimért búzát még az őrlés előtt oltott búzával cserélvén fel, azoknak oltott, illetve a kikötött egészséges tiszta buza helyett az egészségre ártalmas anyagokkal kevert s nem emberi táplálékra alkalmas búzát adott. Vádlottnak ezen cselekménye, figyelembe véve azt, hogy az oltott búzát az életre, egészségre veszélyesnek nem tartotta, mert ilyent ő maga is használt, a Btk. 314. §-a alá eső közegészség elleni vétséget képezi s ebből kifolyólag, mivel a fentjelzett esküt jobb tudomása és meggyőződése ellenére, tehát hamisan tette le, a Btk. 219. §-ába ütköző hamis eskü bűntettét állapítja meg, melyekért, tekintve a fenforgó bűnhalmazatot, összbüntetésül a rendelkező részben szabadságvesztés, mint fő- és mellékbüntetésekkel volt sújtandó. A büntetés kimérésénél a fenforgó bűnhalmazat mint egyedül súlyosító körülménynyel szemben enyhítő körülményül volt figyelembe veendő vádlott büntetlen előélete, továbbá