Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVII. kötet (Budapest, 1891)

ÓI mény a Btk. 79. §-a alá azért nem vonható, «mert a puskának elsülése véletlenül történt» ; határozottan téves lévén s a Btk. legsarkalatosabb alapjait sértvén, azt mindenesetre kiigazítani kellett. Ezek után első vonalban az a kérdés képezi a birói megoldás tárgyát: vajon Cz. Szovra vádlott ölési avagy csakis testi sértési szándékkal sütötte-e el K. Jására a puskát vagy nem ? Ezen kérdésnek eldöntése szempontjából figyelembe véve, hogy Cz. Szovra vádlott tudta, hogy puskája seréttel, tehát éles töltéssel van megtöltve ; továbbá, ha figyelembe vétetik, hogy minden józan embernek, még ha a műveltségnek legalacsonyabb fokán áll is, az élet tapasztalatainál fogva tudnia kell, hogy ember ellen irányzott élesen töltött fegyvernek közelről való elsütése rendszerint annak halálát okozza: bebizonyitottnak volt veendő, hogy Cz. Szovra vádlott K. Jására a puskát, a lövésből rendszerint származó eredmény tudatával, tehát ezen valószinü eredménynek is akaratába való felvételével, vagyis ölési szándékkal sütötte el; de másrészről tekintve, hogy ezen ölési szándék előre megfontoltságának jelenségei nem forognak fen, a vádbeli cselekmény a Btk. 279. §-ában meghatározott szándékos emberölés bűntettének a 65. §. szerinti kísérletének volt minősítendő és ennek folytán Cz. Szovra vádlottat ebben a kísérletben bűnösnek kellett kimondani. A büntetés kiszabásánál enyhítő körülményül vétetett mindhárom vádlottnál büntetlen előéletük, valamint az is, hogy családjuk női tagjai közt fenforgó viszály miatt ingerültségben követték el a terhükre eső vádbeli cselekményeket; mig ellenben súlyosító körülményül vétetett mindhárom vádlottnál a súlyos eredmény, melyet életveszélyes eszközzel, t. i. puskalövéssel, illetve vasvillákkal okoztak s ezenfelül K. Jása vádlottat illetőleg még a bűnhalmazat is. A kártérítésnek megállapítása a Btk. 311. §-ának rendelkezésén alapszik. Egyebekben a kir. tábla ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. 23A fenálló, kétségtelen és erős gyanuokokkal szemben, az ellenkezőnek csupán abstrakt lehetősége — a mi rendszerint minden bizonyitékra nézve fenforog — a bizonyitó erő meggyengítésére nem elegendő.