Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVII. kötet (Budapest, 1891)

47 beli követeléseknek A. Gyula ügyvédnél leendő kifizetésére vállalt kötelezettséget, ezen A. B. okiratok tehát oly telepitett váltóknak tekintendők, melyeket azoknak a váltóóvás felvételi határidőben volt birtokosa a balatonvidéki takarékpénztár czég az 1876: XXVII. tcz. 43. §-ánál fogva fizetés végett a telepesnél bemutatni tartozott. Az 1876: XXVII. tcz. 43. §-a utolsó bekezdése és a 103. §-hoz képest kellő időben és helyen felvett D., E. alatti óvásokban a balatonvidéki takarékpénztár czég, kinek részére az óvások felvétettek, a hivatkozott tcz. 99. §-a 2. pontjának megfelelően megneveztetvén, a kifogásoknak azon része, miszerint az óvásokban nem foglaltatik azon egyén neve, ki az ovatoló járásbirót az óvás felvételére felhívta, jelen ügy elbírálásánál figyelemre nem méltathatott. Ellenben alperesnek azon további kifogását, hogy a váltók nem a telepes R. Gyulának, hanem P. Samu ügyvédi Írnoknak lettek fizetés végett bemutatva és hogy a fizetésre nem a telepes R Gyula ügyvéd, hanem írnoka P. Samu lett felhiva, figyelembe venni kellett; mert a D., E. a. óvásokban emiitett P. Samu, habár nem a telepesnek írnoka, hanem a telepesnél mint kamarailag bejegyzett ügyvédjelölt és joggyakornok volna is alkalmazva, az 1874: XXXIV. tcz. 15. és 16. §-ainál fogva a telepes R. Gyula olyan alkalmazottjának nem tekinthető, a ki főnöke helyett érvényesen váltójogi hatálylyal bíró nyilatkozatot tehessen, minthogy pedig a váltótörvényből eredő jogok fentartása és érvényesítése az 1876: XXVII. tcz.-ben meghatározott alaki feltételek teljesítéséhez vannak kötve, s minthogy a D., E. a. óvások, a mennyiben ovatoló a felhívást a telepestől különböző személyhez intézte és az ovatoló személy által az óvásban nem jegyeztetett meg, hogy a telepes R. Gyula honn nem találtatott, a váltótörvény 99. §. 3. pontjába ütköző szabálytalanságot tüntetnek fel, mely hiányok egy külön szerkesztett bizonylattal nem pótoltathatnak, magukban véve pedig az 1876: XXVII. tcz. 41., 43. §-ában érintett jogcselekmény teljesítésének bizonyítására nem alkalmasak. Az óvásközlés szabálytalansága miatt emelt kifogás az 1876: XXVII. tcz. 46. §-ánál fogva annak találtatott, minthogy az F. és G. alatti postaigazolványok ellenében alperesnek állott kötelességében igazolni, hogy a kezéhez vett levél mit tartalmazott.