Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVII. kötet (Budapest, 1891)

39 alapján megszüntetendő volt, mert most nevezettek ezen vádra, illetőleg viszonvádra kijelentették, hogy azt visszavonják. Jóllehet id. B. F. Imréné a kihallgatott tanuk vallomásával lényegileg egyezően beismerte a mult alkalommal megtartott tárgyalás során azt, hogy ugyancsak a f. évi május 9-ik napján K. Sándorról azt mondta, miszerint az lovat is lopott már, mindazonáltal a Btk. 261. §-ába ütköző becsületsértés vétségének vádja alól felmentendő volt azon oknál fogva, mert K. Sándor magánvádló a tárgyaláson maga is beismerte, hogy igaz az, miszerint a szolnoki kir. törvényszék által lopás miatt, bár még nem jogérvényüleg, 8 hónapi börtönre Ítéltetett. (1889 deczember 5-én 2920. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla: Minthogy vádlott ugy az id. B. F. Imre ellen elkövetett, s igy két rendbeli közcsend elleni kihágásban mondatott ki vétkesnek, a kir. tábla a vádlott ellen kiszabott szabadságvesztésbüntetést a Kbtk. 29. §-a a) pontja értelmébení összbüntetésnek mondja ki; tekintve továbbá, hogy a Btk. 102. §-a szerint minden egyes bűncselekményre a pénzbüntetés külön szabandó ki, de figyelemmel arra a körülményre, hogy az ítélet ellen csupán a vádlott felebbezvén, az terhére nem súlyosbítható: a kir. tábla a vádlott ellen kiszabott pénzbüntetésre nézve kimondja, hogy abból 5 az egyik, 5 a másik kihágásra szabatik ki. Ezzel a változtatással a kir. járásbíróság Ítéletét egyebekben indokolásánál fogva helybenhagyja. (1890 íebruár 19-én 51,902. szám alatt.) A m. kir. Curia: Mindkét alsóbbfoku bíróság ítéletének megváltoztatásával id. B. F. Imréné a közcsend elleni kihágás vádja alól felmentetik. Indokok: Midőn vádlott a férjével és 31 éves mostoha fiával folytatott czivakodás közben felindulva azok ellen, azon kifejezést használta, hogy ((kipusztítja fajtájukat és leöli öket», az eskü alatt kihallgatott N. Bálint tanú nem látta, de panaszlók sem állítják, hogy ugyanakkor bármi oly eszköz vagy szer lett volna kezében, mely fenyegetésének bizonyos nyomatékot kölcsönzött volna ; ama csak szóváltás hevében kiejtett puszta szavaknak pedig magukban véve nem tulajdonitható oly hatály, hogy azoknak kiejtése