Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVII. kötet (Budapest, 1891)

vagy másnak jogtalanul vagyis jogtalan uton él módon vagyoni hasznot szerezzen, erőszakkal vagy fenyegetéssel valaminek cselekvésére, eltűrésére vagy elhagyására kényszeritsen ; tekintve, hogy a törvény világos kifejezése szerint nem a követelés anyagi jogtalansága, hanem érvényesítésének jogtalan uton-módon, illetőleg az elhatározásra kényszeritőleg ható physikai eszközökkel, esetleg fenyegetéssel való foganatosítása képezi a büntetendő cselekmény egyik ismérvét: az első fokú bíróság ítéletének indokaiban foglalt s a másodfokú bíróság által is elfogadott azon indoknak, a mely szerint az, hogy vádlottak jogos követelése állott volna fen panaszos neje ellen, sem a vizsgálat sem a végtárgyalás során, nem bizonyittatott — mint a zsarolás megállapítása — a fenebbiek szerint nemcsak teljesen lényegtelen, hanem a kérdéses büntetendő cselekmény fogalmát illetőleg téves felfogásra vezető érvnek mellőzésével, a kir. ítélő tábla Ítélete egyébként indokainál fogva helyben hagyatik. 112. Azon körülmény, hogy valaki a büntetóbiroság által érvénytelennek kimondott zálogjogi bekeblezés törlését nem kérvény, hanem kereset utján szorgalmazza, nem vonhatja maga után azt, hogy a bekeblezés törlése megtagadtassék. (1890 október 15. 5678. sz. a.) Az aranyos-maróthi kir. törvényszék: Alperes H. M. köteleztetik tűrni, hogy a szt.-mártoni 23. és 25. számú tjkvekben C. 1. illetve 4. t. alatt alperes javára 50 frt tőke s jár. erejéig bekebelezett zálogjog kitörlése bekebeleztessék. Indokok : A keresettel A. alatt bemutatott fenyítő bírósági jogerejü ítélettel az alperes által hamis kötelezvény alapján a sz.-mártoni 23. és 25. sz. tjkvben 50 frt erejéig kieszközölt zálogjogi bekebelezés semmisnek nyilváníttatván, a keresetnek helyt adni kellett. A budapesti kir. itélő tábla: az e.-b. ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja. A jelen törlési kereset az aranyos-maróthi kir. törvényszék büntető-bíróságának 984/88. sz. jogerős ítéletére van alapítva.