Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVII. kötet (Budapest, 1891)

293 ezért 2 évi fegyházra és 3 évi hivatalvesztésre itéli, egyebekben helybenhagyja. Indokok : Az országos közegészségi tanácsnak felül véleménye szerint az orvosi látleletben leirt sérülések az eskór okának nem tekinthetők, ellenben nagyon valószínű, hogy a sértett már bántalmaztatása előtt eskórszerü betegségben szenvedett, mely ájulási rohamokban nyilvánult és hogy eme, már előbb létezett betegség a bántalmazással együtt járt nagy lelki felindulás, félelem és ijedtségtől csak fokoztatott, mig e tényezők nélkül talán megtartotta volna a sérült élete végéig is eredeti alakját és fokát. A kir. itélő tábla tehát megállapítottnak fogadta el, hogy a sértettnek bántalmazása nem idézte ugyan elő nála az eskórt, de kétségtelenül fokozta s illetve felélesztette a nála már előbb észlelt eskórszerü betegségét, következően, hogy az orvosi látleletben leirt, egyenként és együttesen súlyos testi sértések a kir. törvényszéknek megállapítása szerint is a sértettnek hosszú ideig tartó betegségét eredményezték. Ezt a megállapítást támogatják a végtárgyalás adatai is, a mennyiben Janolák János, Gombarcsik Karkocska Johanna, Bartos András és Karkoska Magdolna az 1889. évi marcz. 19-én tartott végtárgyalás során eskü alatt kihallgatott tanuk a sértettnek előadásával egyezően azt vallották, hogy a sértettnek megveretése előtt nem volt eskóra, csak megveretése után kapta meg azt, a mely betegség azóta gyakran ismétlődik nála, a mint bizonyított tény az is, hogy a sértettet az emiitett végtárgyalás folyamán, tehát megsérülését követő negyedik hónapban is meglepték az eskóri rohamok. A vádlottnak ez a cselekménye tehát, hogy az első bírói ítélet indokaiban helyesen előadott tényállás szerint a házából távozni akart sértettet eme szándékában megakadályozta s a szoba, illetve a pitvar ajtaját reá csukta s ekként bár rövid ideig is sze^ mélyes szabadságában korlátozta, minden tekintet nélkül arra, vajon a sértettnek letartóztatása csak eszköze volt-e a vádlottól czélba vett más eredmény létrehozásának vagy nem, a személyes szabadság megsértésének tényálladékát állapítja meg és a mennyiben a sértett letartóztatása alatt a fentiek szerint oly lesti sérüléseket szenvedett, a melyek folytán hosszabb ideig tartó betegségbe esett és igy a Btk. 303. §-ában meghatározott eredmények