Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVII. kötet (Budapest, 1891)

4 a váltó szövegében foglalt ama kitétel, hogy ikelettöl négy hóra» semmi kétséget sem hagy fen a tekintetben, hogy a váltó négy havi lejáratra s igy határozott időre lett kiállítva, a kereseti jog pedig el nem évült, mert a keresetre vezetett iktatói bizonylat szerint az kétségtelenül a három havi határidőn belül adatott be. A másodikat pedig azért, mert az örökösök örökségének kimutatása és meghatározása a végrehajtás kérésekor is módjában áll felperesnek. (1889 jan. 21-én 397. sz. a.) A budapesti kir. itélö tábla: A kir. itélő tábla az első bíróság Ítéletét megváltoztatja, felperest néh. K. István ismeretlen örökösei ellen érvényesített viszkeresetével elutasítja. Indokok: Habár alperesi ügygondnoknak az a kifogása, hogy a kereseti váltó a fizetési időnek «keltétől négy hóra» kifejezéssel történt meghatározása folytán az 1876. évi XXVII. tcz. 3. §. 4. pontjában előirt lényeges kelléket nélkülözi, a váltótörvény 32. § d) pontja rendelkezésével szemben helytelen, habár továbbá ügygondnoknak az a további kifogása is, hogy felperes az általa gondnokolt ismeretlen örökösök ellen viszkereseti jogát a viszkereseti jognak elévülése miatt elvesztette, a törvényes alapot szintén nélkülözi, mert felperes viszkeresetét az 1876: XXVII. tcz. 85. §. 1. pontjában meghatározott időn belül tette folyamatba, az a körülmény pedig, hogy a kereset hiánypótlás végett felperesnek visszaadatott, és a hiánypótlásig az óvás felvételétől számítva a viszkeresetre meghatározott három hónap eltelt, felperes jogaira jelen esetben befolyással nincs, mert a viszkereseti jog a keresetnek első alkalommal történt beadása által már fentartatott, és mert a kir. törvényszék a kereset visszaadása alkalmával a végzésben megjelölt hiány pótlására záros határidőt ki nem tűzött, felperes pedig a keresetet annak vétele után ismét azonnal benyújtván, a kereset vételétől annak másodízben történt beadásáig az elévülési idő be nem következett. Ennek daczára felperest a néhai K. István ismeretlen örökösei ellen érvényesített viszkeresetével mégis el kellett utasítani, mert ügygondnok a miatt, hogy az örökösök fizetésre feltétlenül köteleztessenek és a miatt, hogy felperes az örökösökkel szemben kielégítési alapul egyedül szolgálható hagyatéki vagyont ki nem mutatta kifogást emelt, ezt pedig alaposnak kellett elfogadni, mert egyrészről az örökös a jogelődét terhelt