Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVII. kötet (Budapest, 1891)

104 van, fizesse ki a fuvarbért; maga pedig futásnak eredt. Miután vádlottak meggyőződtek, hogy a zsebkendőben pénz nincs és B. András sem képes fizetni: a megszökött D. János után mentek, ötet a kukoriczaföldön feltalálván, elfogták, a korcsma udvarába erőszakkal visszahozták és itt ütlegelés között arra kényszeritették, hogy pénzét, mely kendőbe volt kötve, előadja ; ezen 5 frtnyi pénzt II. r. vádlott D. Jánostól elvette, Chisnyóra magával vitte és abból z frtot másnap I. r. vádlottnak adott át, 3 frtot pedig magának megtartott, később az 5 frtot vádlottaktól a csendőrség elvévén, D. János szüleinek adatott vissza ; mert D. János a tőle elvett s általa elköltött pénzhez mestere N. Kálmán kárára elkövetett sikkasztás utján jutott, N. Kálmán követelését D. János szülei idöközileg megfizették. Az előadott tényállás B. András előadása, vádlottak beismerése és a kihallgatott tanuk vallomása által a végtárgyalás során igazolást nyert. Tekintve, hogy az I. r. vádlott az iparos tanonczokat kérelmük folytán fuvarozta különben is megterhelt szekéren, és hogy Horkácsra érve a fuvarbért tőlük követelte, valónak kellett elfogadni, hogy részére fuvarbér igértetett: ezek szerint a cselekmény elkövetésénél vádlottak czélja és szándéka nem a jogtalan eltulajdonítás, hanem a fuvarbérkövetelés kielégítése volt, mert e czél elérésére csakis akkor használtatott az erőszak és fenyegetés midőn vádlottak arról győződtek meg, hogy D. János a fizetést ravasz fondorlattal társára hárítva, megszökött és ez fizetésképtelennek bizonyulván a vád tárgyát képező cselekmény a Btk344. §-ába ütköző rablás bűntettének tényálladékát ezen bűntett egyik lényeges alkotó elemének a jogtalan eltulajdonitási szándéknak értelmében meg nem állapítja ; hanem mivel vádlottak a fuvarbér-követelést, melyre a fuvarozott iparos tanonczok jogilag kötelezve voltak, önhatalmúlag és erőszak alkalmazása mellett érvényesítették, a követelésnek jogtalanul kicsikart kielégítésére az igért összegnél többet vettek el ; tehát a jogtalan módon elért kielégítésen felül még jogtalan vagyoni hasznot is szereztek az által, hogy D. Jánost ütlegelés és másnemű erőszak, valamint fenyegetés által pénzének átadására kényszeritették: cselekményük a Btk. 350. §-ában meghatározott zsarolás vétségét képezi, és minthogy az erőszak alkalmazásában mindkét vádlott tevékeny