Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVII. kötet (Budapest, 1891)

i49 tényállás szerint, Ócsán 1889 január 13-án délután J. Péter csendőr szolgálaton kivül látogatóban volt G. Sándoréknál; itt oly rosszul lett, hogy a csendőrparancsnok N. József csendőrt szolgálaton kivüli minőségben ennek ápolására kirendelte. N. József az utasításnak megfelelve, csendőrtársát gyógyszerekkel látta el s ápolta éjfél utánig, minthogy azonban J. Péter akkor jobban lett, erről további felmentetése végett az örsparancsnoknak jelentést tőn, a kitől azonban azon utasítást vévén, hogy maradjon J. Péter mellett reggelig, G. Sándor lakására visszatért. E visszatérés közben N. József az utczán egy rikogató fiatal emberrel Sz. Lászlóval találkozván, ezt csendre intette ; a midőn pedig ez neki visszafelelt volna, előbb öt, később pedig, a mint ez a végtárgyalás során megállapitva lett, N. Jánost és Cs. Pált is többszörösen pofon verte ; ezt követöleg tapasztalva, hogy az úgynevezett Cs.-féle korcsmában, a mely előtt a dolog történt, bár az idő már fél kettőre járt, még mindig nagyobb számú borozó közönség van együtt, oda betért s a korcsmárost a záróra kijelentésére és betartására hivta fel; ezek után pedig G. Sándorékhoz ment. Az ezen idő alatt a korcsmából ki- és hazafelé özönlő borozó társaság értesülve a nevezetteknek a csendőr részéről történt bántalmazásról, összesereglett s K. Imrétől megtudván, hogy N. József hova távozott, K. Imre és G. B. János vezetése mellett nagy csoportban G. Sándor lakására ment, itt a csak kilincsre betett kis ajtón és a szomszéd felé eső palánknélküli részen nagy lárma, kiabálás és fenyegető szavak kíséretében az udvarba behatolt s G. Sándor lakásának falát dorongokkal döngetve, a hátsó szoba egyik ablaktábláját beverve, s a csendőrnek kiadását követelve, a bezárt és belülről is tartott konyhaajtót befeszítette. Az ajtó befeszítésével az ott talált G. Sándor, a midőn nejével együtt a tömeget lecsillapítani igyekezett volna, kirántatott s oly erővel üttetett fejbe, hogy elszédülve lerogyott. Az ennek folytán G. Sándorné által segélyül hitt J. Péter csendőr az udvarba kilépésével hasonló elbánásban részesült. A mire a lakás hátsó szobájában eddig rejtőzve maradt N. József szintén kijött, hogy a megtámadottaknak segélyére lehessen, de szintén alig lépett ki a pitvarból, egy, a balhalántékához hajított üveggel oly erővel dobatott fejbe, hogy arczát azonnal elbontotta a vér, a másik