Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVII. kötet (Budapest, 1891)

H3 képviselője, a tanuhallgatások befejezése után a tárgyalási jegyzőkönyv 14V. a. mellékletének bemutatása alkalmával, de a kérdéses irat tényleges bemutatása előtt tett előterjesztésében az irat lényeges tartalmát tényleg megismertette, de a gyorsírói napló tartalma által is feltüntetett oly módon, hogy abból az irat felolvasására utóbb tett kérelmére még következtetni nem lehetett; minélfogva ebben az előterjesztés czélja és iránya iránt nem tájékoztatott bírósági elnök által nem akadályoztathatott ; megerősiti egyidejűleg azt is, hogy ezen csatolmány tartalmát annak felmutatása előtt, a magánvádló képviselője olyanul ismertette, hogy az az I. Vincze letett tanúvallomásával annyiban ellenkezett, a mennyiben az ezen tanú által magánvádlónak könyöradományként adott összeget misepénzül adottnak tüntette fel ; kiemeli végül, hogy ezen 14V. a. mellékletnek, magánvádló által a jelzett módon kérelmezett felolvastatását a bíróság határozatilag mellőzendőnek mondotta ki. 9. Az elnöki összegezés mikéntjére alapított 13-ik panaszpontban foglaltakra nézve az eljárt kir. sajtóbiróság az gyorsírói feljegyzésre, de e mellett különösen az elj. sz. 58. §-ára hivatkozik. 10. Folyamodó korábbi elitéltetésére vonatkozólag a 14-ik panaszpontban előadottakra nézve jelenti a kir. sajtóbiróság, hogy vádlotthoz az általános kérdésekre az elj. sz. 46. §-a értelmében történt kihallgatása alkalmával tényleg intéztetett kérdés az iránt is, hogy sajtóvétségért volt-e már büntetve ? megjegyzi azonban egyidejűleg, hogy vádlott a kérdésre adott feleletében, a reá kirótt büntetés felemlítése mellett és az ítélet keltének megjelölése nélkül röviden azt is jelezte, hogy másnak a szerzeményeért viselte a törvény szerinti felelősséget. 11. A folyamodó 15-ik panasz pontjában összefoglaltakra vonatkozólag végül a kir. sajtóbiróság egyrészről a hozott sajtóbírósági ítéletre s annak indokaira, de egyidejűleg arra is hivatkozik, hogy a vétkesség kérdésében ítélkező esküdtszék marasztaló határozata után a Btk. 263. §-a végpontja alkalmazásának helye nem lehet; a sajtótörvény 33. §-a pedig azon okból nem nyerhet alkalmazást, mivel vádlott első fokon felelős szerzőként vádoltatott és mondatott ki vétkesnek.