Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVII. kötet (Budapest, 1891)

135 nitani lehet. Azon körülményből azonban, hogy az I. bir. felperest a d., f., p. pontok közt elvonuló gyalogút használatába helyezte vissza, az a , b. és b., c. pontok között, állítólag községi területen fekvő utakról pedig nem rendelkezett és ez ellen felperes nem felebbezett, azt kell következtetni, hogy a peres ut csakugyan a d., /., g. és illetve a d., /., p. pontok között fekszik. A kir. itélő tábla azonban ezen körülmény bővebb kiderítését nem látja szükségesnek, hanem az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatásával felperest keresetével elutasította, mert ha és a mennyiben felperes a d., /., p. utat akadálytalanul használja, visszahelyezésre szükség nincs, a mennyiben pedig az átjárásban alperes által gátoltatnék, nem lát törvényes alapot fenforogni arra nézve, hogy a visszahelyezési keresetnek hely adassék. Felperes ugyanis egy idegen harmadik egyén tulajdonát képező ingatlanon átvonuló ut használatába kívánja magát visszahelyeztetni, tehát nem valamely terület, hanem az átjárási jog birtokába visszahelyezést keres. Ennek azonban helye nincs, mert a visszahelyezés alapfeltétele a birtoklás, felperes pedig azt, hogy az átjárást mint jogot gyakorolta, nem igazolta. Ilyen idegen ingatlanon való átjárás joga ugyanis szolgalmat képezvén, felperes a visszahelyezést csak ugy igényelhetné, ha igazolta volna, hogy az átjárás szolgalmát már megszerezte, vagy hogy az átjárást azon szándékkal gyakorolja, hogy elbirtoklás által az átjárás szolgalmát megszerezze, vagy végre, hogy szerződési jogból a szolgalomra törvényes igénynyel bir, a mi a fenforgó esetben nem is állíttatik. Hogy felperes a szolgalmi jogot már megszerezte, és ez a nyilvánkönyvben kitüntetve lenne, azt ő nem is állítja, hogy pedig a jogot szolgalom szerzés szándékával birtokolná, az szintén igazolva nincs, mert a jogok birtoka azoknak saját nevébeni használatából áll, ilyen használat pedig csak akkor forog fen, ha valaki mástól valamit mint kötelezettséget követel és ez azt teljesiti, a mi itt szinte fen nem forog, mivel felperes azt, hogy ezen átjárás megengedését alperestől vagy az ingatlan tulajdonosától követelte és ez azt mint jogot elismerte volna, egyáltalában nem igazolta, s igy arról, hogy felperes az átjárás jogát szolgalom szerzésre vezető módon birtokolta volna, szó sem lehet, és miután a puszta átjárás a jog birtokát meg nem állapítja, annak, hogy