Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVII. kötet (Budapest, 1891)

ii9 január hóban egy alkalommal elment A. Bálinthoz és tőle pisztolyt kért, kérelmét azzal indokolta, a mivel egy hónappal később (közvetlen a tény elkövetése előtt) T. Bálintnak, hogy t. i. F.-en lakó nővéréhez akar menni az erdőn át s fél a vadaktól. Tekintettel azonban arra, hogy vádlott ezen utat évek hosszú során át fegyver nélkül tette meg, s hogy még azon állítólagos félelme esetén sincs igazolva azon védekezése, miután az általa felhozott esetben épen ugy mehetett volna a rendes uton, annál is inkább, mert rendesen ott szokott járni: kétségtelen tehát, hogy vádlott már januárban foglalkozott azon eszmével, hogy vejét elteszi láb alól s hogy a pisztolyszerzésre felhozott ezen védekezése csupán szándékának elpalástolására irányult. A. Bálinttól azonban pisztolyt nem kapott, sőt, hogy a viszonyokkal ismerős A. Bálint is már sejtett valamit, igazolja a vizsgálat rendén tett és a végtárgyaláson ismételt azon kifejezése, «hogy ha lett volna, sem adtam volna neki». Vádlott a február 17-én történt czivakodás után alig pár óra múlva elmegy T. Bálinthoz, hogy tőle az előadott indokolás mellett pisztolyát megvegye. Előbb azonban «próbából» kisüti a töltött pisztolyt s csak azután, «látva, hogy könnyen jár», vásárolja azt meg; a kilőtt por helyett azután mást hozva, T. Bálint által újra megtölteti a pisztolyt. Kétségtelen az, hogy a pisztolynak próbábóli kisütése csupán a hiányzó jártasság megszerzésére és annak gyakorlott kezek általi megtöltésére a töltés biztossága fölötti meggyőződésre és megnyugvásra irányult. Vádlott ugy a vizsgálat mint a végtárgyalás rendén tagadta azt, hogy az eredetileg sokkal nagyobb és igy lefaragott, elkészített és nagysága folytán a hegyes végével a pisztolyba alkalmazott golyót a pisztolyba ő tette beié s azt állítja, hogy azt a pisztoly megtöltése alkalmával T. Bálint vékonyította meg és tette bele a csőbe; miután azonban T. Bálintnak eskü alatti vallomásával vádlott ezen állítása meg lett czáfolva: kétségtelen az, hogy a golyót csakugyan vádlott illesztette a pisztoly csövébe. Hogy vádlott már ekkor el volt határozva az ölésre, bizonyítja továbbá az, hogy a pisztolyt papírba begöngyölve, karjára fektetve csempészte haza, ottan elébb az ágy lábához, s miután ott nem hitte biztos helyen, a kád alá rejtette el. Ha vádlottnak csupán az