Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVII. kötet (Budapest, 1891)

11') vizsgálat, sem a végtárgyalások folyamában ellentben nem mert igazolást azon körülmény, hogy vádlottnö tényleg valótlanságot erősített meg esküvel, jóllehet B. Józsefet hamis tanuzásra csábí­totta. Mert azon állítása, hogy panaszosnö neki vadhús árával adósa volt, s hogy panaszosnö a vadhús árának a házbér köve­telésébe való beszámítását megengedte, semmi bizonyíték által meg nem czáfoltatott, sőt a mai végtárgyalás folyamán kihallga­tott T. Róza és R. János tanuknak esküvel erősített előadásával még inkább megerősíttetett, ennélfogva a Btk. 219., 216. §-ai sze­rint minősülő hamis eskü bűntettének vádja alól bizonyítékok hiányában felmentendő volt. (1889 jun. 17-én 2251. sz. a.) A budapesti kir. itélö tábla: Ugy B.József vádlottat a Btk. 215. és 216. § ai alapján terhére rótt hamis tanuzás bűntettének, valamint M. Ferenczné szül. Sz. Róza vádlottat a Btk. 222. §-a második bekezdése alapján terhére rótt hamis tanuzásra való rábírás vétségének vádja alól felmenti. Ennyiben a kir. törvény­széknek ítéletét megváltoztatja ; egyebekben, vagyis azt a részét, mely szerint M. Ferenczné szül. Sz. Róza vádlott a Btk. 219. §-a alapján, hamis eskü bűntettének gyanújából ellene emelt vád alól felmentetett, helybenhagyja. Indokok: Mert ha a Sz. János, L. Ulrich és J. József tanuk vallomásaihoz képest igaznak vétetik is, hogy B. József vádlott az özv. Tr. Istvánné részére M. Ferenczné ellen 37 frt 75 kr. erejéig inditott polgári perben való tanúskodása előtt, a nevezett tanuk jelenlétében több izben ugy nyilatkozott, hogy őt M. Ferenczné eme tanúskodás végett folyton zaklatja, holott ö emez ügyben mit sem tud : ezzel még nincs bizonyossá téve sem az, hogy M. Ferenczné B. József vádlottat valóban zaklatta ; sem az, hogy a most nevezett vádlott emez ügyben valóban nem is tudott semmit, illetőleg hogy azt, a mit emez ügyben a polgári bíró­ság előtt vallott, hamisan vallotta volna. Nincs pedig bizonyossá téve annyival inkább, mert a mennyiben nevezett vádlott a tanuk előtti ama nyilatkozatát épen özv. Tr. Istvánnénak beszélve, ennek korcsmájában borozás közben tette ; sokkal valószínűbb, hogy szórakozottság-, zavartságból, vagy az özv. Tr. Istvánné sze­mélyes jelenléte által feszélyezve épen akkor mondott jobb tudo­mása ellenére valótlanságot és nem akkor, a mikor a bíróság

Next

/
Thumbnails
Contents