Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVII. kötet (Budapest, 1891)

99 hagyva és hogy neki is voltak segédkező társai, továbbá, hogy a megtámadás sem mutatkozott oly mérvben veszélyesnek, mely elkerülhetetlenné tette volna az élet kioltására alkalmas zsebkésnek igénybe vételét: ugyanazért vádlott az itélet rendelkező részében körülirt bűntényben bűnösnek volt kimondandó s tekintettel rovatlan előéletére, bortól felhevült állapotára, előzetes bántalmaztatására, melyből kifolyólag valószínűleg erős felindulásában követte el a vádbeli cselekményt, a reá kiszabott szabadságvesztés-büntetésre volt elitélendő; II. r. vádlott P. János a tanuk vallomásával egybehangzólag beismeri, miszerint az orvosi látleletben jelzett könnyű sértések részben általa ejtettek I. r. vádlotton; ugyanazért annak elkövetésében szinte bűnösnek volt kimondandó s figyelemmel jó előéletére, az elhunyt P. Péterhezi testvéri viszonyára, a kiszabott fogházbüntetésre elítélendő volt. (1888 decz. 24. 12,656. sz. a.) A budapesti kir. ítélő tábla: Zs. Istvánt az ellene emelt vád alól a Btk. 79. §-a alapján felmenti, P. János ellen az eljárást a Btk. 116. §-a alapján megszünteti, a kir. törvényszék Ítéletét ekként megváltoztatja, a M. Györgyre vonatkozó részében pedig helybenhagyja. Indokolás: Nem szükséges az eljárás adatainak a felebbezési indokokkal jelzett irányban való kiegészítése, mert a Sz. János részéről esetleg bizonyítható fenyegetést megelőzte a P. János és több tanú részéről bizonyítható azon tény, hogy P. Péter a csárdától való eltávozás czéljából már kocsin ülő Zs. Istvánt jogtalanul tettleg bántalmazta, ezt pedig követte ama tény, hogy P. Péter a vele kocsin levőkkel a Zs. István részéről használt kocsit bevárta s ezzel arra nézve végzetes kimenetelű összeütközésre az okot szolgáltatta ; Sz. János kihallgatása nélkül is eléggé világos tehát az, hogy P. Péter tettiegeskedésre is kész indulatot táplált Zs. István ellen akkor, a mikor ez a csárdától eltávozott, mert Sz. Pál és S. Illés esetleg csak mellékes részletét bizonyíthatnák annak a bebizonyított ténynek, hogy P. Péter ostornyéllel bántalmazta Zs. Istvánt akkor, a mikor ezt a F. Antal tanyájáról visszatérő útban megvárta; mert nem szakértői vélemény * tárgya, hanem birói feladat az: megállapítani, hogy a fenforgó esetben jogos védelemmel élt-e Zs. István ? és hogy büntetendő-e, ha annak határait tulhágta is ? A tárgyaláson kifejtett vád és ~* /