Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVI. kötet (Budapest, 1890)

67 napával s N. Istvánnal összetalálkozott, igazolja, hogy vádlott az egy akaratelhatározásból származó több rendű cselekmények elkövetésekor beszámítható állapotban volt. Miért is felelősségre kellett öt vonni, s tekintve, hogy vádlottnak P. Károlyon elkövetett cselekménye a súlyos testi sértés bűntettének, a N. István sérelmére elkövetett cselekménye a súlyos testi sértés vétségének ténválladékát állapítja meg, kellett öt a súlyos testi sértés bűntettében és vétségében bűnösnek kimondani, s öt a fenforgó enyhítő és súlyosító körülmények egybevetésével a fent kitett minőségű és mennyiségű büntetéssel sújtani. Ellenben miután vádlott tagadásával szemben mivel sem volt igazolható, hogy napa élete ellen tört volna, miután nem igazoltatott, hogy vádlott nipával rosz viszonyban élt volna, hogy őt előlegesen fenyegette volna, hogy pisztolyával napára czélzott volna, hanem azt csak napa és N. István vallomása szerint feléjök irányította az első lövésnél, s e szerint cselekményéből csakis a bántalmazási, nem pedig ölési szándék volt kimagyarázható : kellett őt a szándékos emberölés bűntettének kísérlete miatt ellene emelt vád alól felmenteni. Az özv. J. Tamásné sérelmére elkövetett könnyű testi sértés miatt sem volt vádlott büntethető, miután özv. J. Tamásné a korábbi végtárgyalások alkalmával, kijelentette, hogy vádlott megbüntetését nem kívánja s azon kérelme, melyet a mai végtárgyaláson terjesztett elő, hogy vádlott megbüntettessék, figyelembe vehető nem volt. (i8qo. évi május 2-án 1663. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla: Tekintve, hogy az eljárás fejleményei, s ezek során különösen N. István és özv. J. Tamásné sértetteknek kifogástalan előadása kétségen kivül helyezik, hogy mind a hat lövés, a mit A. József vádlott a kérdéses alkalommal tett, s a mely lövések közül a harmadik N. Istvánt s özv. J. Tamásnét, a negyedik pedig P. Károlyt találta : tulajdonképen özv. J. Tamásné ellen volt irányozva, s csak a véletlen, illetőleg a nevezett vádlott akaratán kivül eső körülmények okozták, hogy eme lövések irányt tévesztve másokat is értek; tekintve továbbá, hogy a jelen esetben ugy a használt eszköz, a lőfegyver minősége, a melyről t. i. minden ép elméjű ember tudja, hogy a bántalmazottnak rendszerint halálát szokta okozni, valamint az