Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVI. kötet (Budapest, 1890)

5» Alperesek kötelesek a kereseti tökét felperesnek egyetemleges kötelezettség mellett megfizetni. Indokok : A kereset tárgyát azon összeg képezi, melyet I. r. alperes mint egy vevő s a többi alperesek mint másik vevő időközben elhalálozott L. P. Márton örökösei, felperesnek megfizetni tartoznak azon 300 frtnyi vételárból ő reá eső egy harmadrész czimén, mely vételárt kötelesek voltak a vevők felperessel közös atyjuknak az ez utóbbitól megvett ingatlan vagyonért megfizetni, s mely vételár e szerint felperes és a vevők elhalt atyjának, mint eladónak hagyatékát képezi, s mint ilyen egy harmad részben, azaz a kereseti 100 frtban a felperest illeti. Tekintve, hogy felperes a kereseti állításai beigazolására, illetve azon körülményre, hogy a vevők az iratoknál levő két darab adásvevési szerződésben megalkudott vételárt 150—150 forintjával L. P. Márton eladónak, vagy örököseinek tényleg készpénzben megfizették, az alpereseket főesküvel megkínálta, ezek azonban azt el nem fogadván visszakínálták, felperes pedig a visszakínált főesküt el nem fogadta, még sem lehet a felperest a bizonyítani czélzott körülményre nézve pervesztesnek nyilvánítani, hanem miután a bizonyítandó ténykörülményről csupán alpereseknek lehet tudomásuk s a perben előadott körülmények nem olyanok, hogy főeskü általi bizonyításnak helye lenne, ezen bizonyítás mellőzésével a hit alatt kihallgatott L. Mihály, K. Márton és Bl. Pál tanuk vallomásai alapján, a kik nem látták, hogy a vevők a vételárt kifizették s a kik nem hallották, hogy eladó a vételár kifizetését beismerte volna, az alpereseket a kereseti kérelemhez képest elmarasztalni kellett. (1888. évi november hó n-én 2936. sz. a,) A budapesti kir. itélő tábla: Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja s felperest keresetével elutasítja. Indokok : A tanuk vallomásából kitűnik, hogy alperesek az A. és B. alatti szerződésben körülirt ingatlan vagyonnak reájuk történt átruházása következtében eladó L. Mártont életfogytig eltartották s felperes kárpótlásul ingó vagyont s ingatlan birtokot kapott. Ehhez képest és azzal a körülménynyel szemben, hogy néh. L. Márton a vételár felvételét az A. és B. alattiakban nyugtatványozta, habár a tanuk a pénz leszámlálását nem látták is, fel-