Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVI. kötet (Budapest, 1890)

tatkozik: vádlottat a gyilkosság bűntettének kísérlete helyett a szándékos emberölés bűntettének kísérletében kellett bűnösnek kimondani. A büntetés kiszabásánál, mellőzve azon súlyosbításul felhozott körülményt, hogy vádlott a pisztoly ölö horderejét ismerte, a többi a bűnösség fokára befolyással bíró körülmények a változott minősítéshez viszonyítva lettek alkalmazva. Egyéb tekintetben a kir. tábla ítélete indokaiból helybenhagyatik. 10. Köteles-e a püspök az előde által az urodalom részére teljesített szolgálatokért kötelezett nyugdijakat tovább fizetni? (1890 április 2. 6412. sz. a.) A váczi kir. járásbíróság dr. Luby Gyula ügyvéd által képviselt F. Sz. Júlia mint B. Pál engedményese felperesnek, Nikits Sándor ügyvéd által védett dr. Sch. Constantin váczi püspök peres elleni 98 frt nyugdijrészlet iránti perében itélt: Felperes keresetével elutasittatik, stb. Indokok: Felperes keresetét arra alapította, hogy B. Pál a váczi püspökségtől járó nyugdijat reá átruházta s azt felperes 1887. évi szeptember i-ig fel is szedte. Ámde alperes a püspöki javadalmát adományozás utján nyerte, s igy az ugyanazon püspöki szék korábbi birtokosának jogutódjául nem tekinthető, s ekkép alperes a püspök elődjének személyes kötelezettségeiért nem felelős, annál kevésbé, mert a D. alatt csatolt szerződést illetve egyezséget, mely a püspök-előd P. A. József és B. Pál közt a nyugdíjra vonatkozólag is létrejött, alperes magáévá nem tette. Sőt felperes is csak azt vitatja, hogy alperes egyes tényeiből az utólagos jóváhagyást következtetni lehet. Ugyanis az engedményezőnek nyugdiját a váczi püspöki uradalmi pénztárból még azután is több hónapon át kifizették, mikor már alperes volt a javadalmas, továbbá, hogy alperes az engedményező javára 1887. évi július i-ig évnegyedes részletekben fizetett 600 frt évi nyugdijat 1887. évi augusztus hótól kezdve havi részletekben rendelte kifizettetni, s a B. a. vezetett igazolás szerint a havi részletekből 2°/0-ot a nyugdijalap javára levont. Ezen körülmények azonban alperes ellen mit sem bizonyítanak. Mert a fizetés bizonyos időn át történt teljesítése magában véve oly akaratnyilvánítást,