Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVI. kötet (Budapest, 1890)

36 lérját, hogy a golyója, ezt, s nem őtet találta; ámde ezen állítása vádlottnak nem felelt meg a valóságnak, mert a tárgyalás folyamán maga beismeri, hogy midőn ö a lövést tette, a leánynyal szemközt állt s egyik kezét fogta, mint azt az iratokhoz becsatolt szemlejegyzökönyv is igazolja, s igy csakis a második lövés és nem az első lövés találhatta sértettet, mert ha az első lövés talál, annak szemközt kellett volna a sebzést ejteni, nem pedig balról s majdnem egészen hátulról. A sebzés és lövés megtörténte tehát csakis a sértett bemondása szerint volt megállapítható. Ezek szerint, tekintve, hogy vádlott a főtárgyalás folyamán újból is beismeré, hogy midőn deczember 21-én borvétel ürügye alatt a leány házánál a délelőtti órákban megjelent és ott tagadó választ kapott, elhatározta, hogy ha délután újból visszamegy és ismét elutasító választ kap, a leányt meglövi, s e végből a töltött revolvert nemcsak előre magához vette, hanem azzal a leányra, midőn ott a késő délutáni órákban újból megjelent, — tehát több órai időköz után — kétszer is reá lőtt s igy nem rajta s akaratán függött, hogy a leány életét ki nem olthatta; tekintve továbbá, hogy a pisztoly hordereje a szakértői vélemény szerint az élet kioltására tökéletesen alkalmas volt, s tekintve, hogy a kivett orvosszakértői vélemény és pótvélemény szerint vádlott ugy most, mint tettének elkövetése alkalmával akaratelhatározási képességgel birt és bir, ugyanazért vádlottat saját beismerése s a felmerült adatok alapján a Btk. 278. §-ába ütköző és a 65. §. szerint minősülő gyilkosság bűntettének kísérletében bűnösnek kimondani s a megfelelő büntetéssel sújtani kellett. A büntetés kiszabásánál enyhítő körülményekül tekintetett vádlottnak jó előélete és beismerő vallomása, továbbá hogy tettét szerelmi vonzódásának visszautasitása miatt mintegy elkeseredésében követte el ; de másrészről súlyosítóul vétetett, hogy mint szolgálatban volt katona a pisztolynak ölő horderejét ismerte és mégis kétszer lőtt kiszemelt áldozatára. (1889. évi szeptember 12-én 4225. sz. a.) A budapesti kir. itélö tábla az elsőbiróság ítéletét az abban felhozott indokoknál fogva helybenhagyja. (1889. évi október hó 29-én 40,554. sz. a.) A m. kir. Curia: A vádbeli cselekmény a Btk. 65. és