Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVI. kötet (Budapest, 1890)

i6g arra nézve, hogy N. György T. Bertalannal a bűntett végrehajtására vonatkozólag akarategységben lett volna, ennélfogva minthogy az elsöbirósági ítéletben hivatkozott Sz. János és P. Ferencz fogházörök I. r. vádlott ellen semmi terhelőt nem vallottak, s a kiskorú V. Máriának vádlott állítólagos fenyegetésére vonatkozó vallomása mint egyedül álló, bizonyitékul el nem fogadható, N. Györgyöt az ellene emelt vád alól felmenteni kellett. II. r. vádlott T. Bertalant illetőleg semmi adat sincs arra nézve, hogy ő L. Antalt megrabolni akarta, s hogy az ölést L. Antal pénzének eltulajdonítása czéljából követte volna el, mert a tett színhelyén tanú jelen nem volt. T. Bertalan bűnössége tehát csakis saját vallomása alapján bírálandó el. T. Bertalan beismeri, hogy midőn L. Antallal meghálás végett a szalmaboglyához ment, ott közte és L. Antal között szóvita támadt az előbb elfogyasztott bor ára felett, s hogy ekkor ő botjával L. Antalt kétszer fejbe ütötte, a L. Antal hullájáról felvett bonczjegyzőkönyv és orvosi vélemény azonban igazolja, hogy L. Antal fején többrendbeli nagy erővel alkalmazott ütés volt, mely a koponyacsontot összetörte, ugy hogy az elhaltnak még agyveleje is kilocscsant, s épen ezen nagy erővel súlyos eszközzel többszörösen ejtett sértésekből látja a kir. tábla az ölésre irányzott szándékot megállapíthatónak. Vádlott beismeri, hogy midőn L. Antal már a földön tehetetlen állapotban s tekintve a bonczjegyzőkönyv adatait legnagyobb valószínűség szerint halva feküdt, ennek a pénzes zacskójából 5 frtot eltulajdonított s azzal eltávozott, s minthogy elhalt L. Antalnál tanuk előadása szerint is 50 frton aluli összeg volt, és igy vádlott 50 frtnál nagyobb összeget el nem vihetett, cselekménye csakis a Btk. 334. §. szerint minősülő lopás vétségét képezi. A büntetés kimérését illetőleg habár bűnhalmazat forog fen s habár vádlott az ölést végtelen kegyetlenséggel hajtotta végre, mégis alkalmazandó volt a Btk. 91. §-a, mert vádlott fiatal kora, a tettet megelőzőleg közte és elhalt közt lefolyt szóvita s bortól felhevült állapota mint enyhítő körülmények szintén figyelembe veendők voltak. (1890 márcz. 29-én 6746. sz. a.) A m. kir. Curia: N. György vádlottat illetőleg tekintve a vizsgálat s a bizonyítási eljárás adatai által megállapított tényál-