Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVI. kötet (Budapest, 1890)

125 2. rendű alperesnek a verő (déli) oldal melyik része lett volna részéről kijelölve, a minek pedig megtörténni kellett volna, ha a felek szándéka a használatra vonatkozó elosztáskor a tulajdon és a birtoklás végleges elkülönítése lett volna. Ezeknél fogva a fenforgó használati mód daczára a szőlőt mint jogilag osztatlan közös tulajdont kellett tekinteni, a melynek minden egyes részéhez minden egyes tulajdonosnak eszményi tulajdona jelenleg is — a közösség törvényszerű megszüntetéséig —• teljesen fenáll. Ezeknél fogva tehát a puszta használat arra jogalapul felpereseknek nem szolgálhat, hogy a kir. törvényszék az alperesek ellenkezésével szemben a közösségmegszüntetés módozatául ezen használatot itéletileg is kimondja, annál kevésbé pedig, minthogy azon felperesi állítást, hogy a verőoldal utóbbi időben történt «megromlása» a nem kellő dolgoztatás következménye lenne, a szakértők határozottan megczáfolják, s az ott fellépett phylloxerának tulajdonítják. Minthogy pedig az ennek következményéül beállott értékkevesbedésnek e szerint okául alperesek nem tekinthetők, s minthogy a szakértők véleménye szerint a verőoldal {ab — 2 h. 280 O-öl) egyenértékű jövedelmet adó volt az árnyékoldallal {ej,fj, cj, d) = 2 h. 264 Q-öl) s igy az eddigi használatból peres felek egyikére sem származott hátrány ; ezeknél fogva a természetben való megosztási módozat csak a jelenlegi értékegyenlőség volt, mint a törvénynek és igazságnak megfelelő elfogadandó, a mennyiben peres felek a természetben megosztáshoz ragaszkodtak s az árverésen való eladást, mely pedig a fenforgó viszonyok közt a felek érdekeinek megfelelőbbnek mutatkozik, egyik sem kérte s igy a közösségmegszüntetési módozatul elrendelhető nem is volt. Mindezeknél fogva tehát a szakértők által előre bocsátott becslés alapján javaslatba hozott természetben való megosztásnak azon módozatát, mely az ítélet rendelkező részében foglaltatik, kellett elfogadni, s felekre nézve kötelező erejűnek kimondani, mint mely szerint a nagy részletek egymás között eltekintve a terület mennyiségétől teljesen egyenlő értékűek, és pedig azon részletek, melyekhez a kunyhó tartozandónak kimondva lett, a kunyhó megfelelő fele része értékének is beszámításával.