Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVI. kötet (Budapest, 1890)

122 látlanul érvényesítse, és felperes valamint avatkozó társa a törvényes öröklés megállapítását már csak azért sem követelhetik, mert B. Tamás gyermekeinek elhunyta esetére különös intézkedést nem tévén, a végrendeleti intézkedéshez kötött bontó feltétel be nem következéséből okszerűen következik, hogy ily különös intézkedés hiányában az alperes javára tett intézkedés marad hatályban, nem pedig a törvényes öröklés rendje áll be. Alpereseknek végrendeleti öröklési joga megállapittatván, abból kifolyólag felperest s avatkozó társát a hagyatékból mi sem illetheti ; s igy tartoznak tűrni azt, hogy alperes a férje javaiként leltározott ingatlanokat tulajdonául nevére irathassa s az ingókat megtarthassa; egyszersmind pedig tekintettel arra, hogy a hagyatéki javak zár alatt vannak, azoknak birtokába átadását megfelelő uton kérelmezhesse. Ezen kérdésnek ily módon eldöntése következtében a többi vitás kérdések tárgytalanokká válván, az azok iránti külön határozás mellőztetett, mert alperes a hagyatékul leltározott összes javakat megkapván, reá nézve teljesen közömbössé vált, vajon azon javakban foglaltatik-e és mily értékű, a közszerzeményi és hitvestársi öröklés szerint megosztandó vagyonrész. (1889, évi május 1-én 21,467. sz. a.) A m. kir. Curia: A másodbiróság Ítélete megváltoztatik, s az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben. Indokok: Néhai B. Tamásnak B. alatt csatolt végrendeletében foglalt azon kifejezés, «hogy minden vagyonának neje, alperes legyen törvényes örököse*, a végrendelet további szövegével, melyben örökhagyó . akként rendelkezik, hogy ha az özvegy és a nagykorúságot elért gyermekek össze nem férnek, az özvegy egy Vs-ad telket tartson meg haszonélvezetül, a többit pedig adja át gyermekeinek, határozott ellentétben van; és miután végrendelkező szándéka nem a használt kifejezések, hanem a végrendelet egész tartalma értelmében bírálandó meg : jelen esetben kétségtelen, hogy örökhagyó nem alperest, hanem gyermekeit kívánta örököseiül tekinteni és alperest csakis azzal kívánta megbízni, hogy vagyonát a gyermekek nagykorúságáig kezelje és alperes javára csakis az özvegyi jog és haszonélvezet tekintetéban kivánt intézkedni az esetre, ha alperes özvegy és a gyermekek mint örökösök között egyenetlenség támadna. Az emiitett