Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVI. kötet (Budapest, 1890)

egyenlő fele részekben megítéltetik, s köteles alperes tűrni, hogy a jelzett ingatlanokra a tulajdonjog a fenti arányban felperesek javára bekebeleztessék. Az alperesi viszonkeresetnek is részben hely adatik, alpereseknek a fent jelzett- hagyatéki javakból a r.-i 16. sz. telekjegyzőkönyvben I. i —11. sorsz. a. felvett 3/8 ad úrbéri teleknek V3-ad részére és az ugyanott felvett -f-t. sorszám 1058. részletü hegyvámos birtok felére, ugy szintén az 1 —102. tétel sz. ingóságokra vonatkozó közszerzeményi és hitvestársi öröklési joga elismertetik, s ezen javakra a tulajdonjog felében közszerzemény, másik felében hitvestársi öröklés czimén részére megitéltetik, s felperesek kötelesek tűrni, hogy az ingatlanokra vonatkozólag alperes tulajdonjoga bekebeleztessék s a zár alatt levő ingóságok ezeknek a zár alól feloldása mellett alperesnek átadassanak. Felek egyéb kereseti, illetve viszonkereseti kérelmeikkel elutasittatnak. Indokok: Alperes felek elismerték azt, miszerint az F, a. leltárban összeirt javakból a 3/8-ad úrbéri telek 2/3-ad része, valamint a + alatti 1058. sz. szőlő fele néhai B. Tamás szüleiről háramlott öröklött vagyont képez, mert az alsó-lendvai kir. közjegyző előtt 1881 február 3-án felvett tárgy, jkvben felpereseken kivül alperes is nyilván kijelentette, miszerint a fentiek öröklött vagyont képeznek, s mert elleniratában, de főleg viszonválaszában oly körülményeket hozott fel, a melyek ezen kiindulási pontot kétségtelenné teszik; megerősíti azt a 37. alatt csatolt 2039. sz. tárgy, jkönyv hivatalos kiadmánya is. Alperesnek azon későbbi állítása, mintha az 1058. részlet számú szőlő egészben közszerzemény volna, beismerésével és a perbeli egyéb előadásaival megczáfolva van. Az F. alatti leltárban 1 —102. tétel alatt felvett ingóságok egészben, a 3/8-ad telek V3-ad része és az 1058. részlel számú szőlő fele közszerzeményi javaknak voltak elismerendők, mert M. János kisk. M. István nevében azt az 1881. évi február 3-án tartott hagyatéki tárgyaláskor elismerte, s habár B. János a jegyzőkönyvet alá nem irta, mivel a közjegyző és tollvivője a jegyzőkönyvben igazolják, miszerint az összes érdekelt felek mondták be a hagyaték állagának megállapítását és az ellenkező bizonyítva nincs, ugy B. Jánost illetőleg is a valószínűség mellette harczol, miként a fentiekhez hozzájárult; mert