Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXVI. kötet (Budapest, 1890)

109 33Ha a bizonyítandó körülményre részbizonyiték van, — nem a bizonyító fél által szükség esetére kínált és ellenfele által elfogadott főeskü ítélendő meg, hanem a bizonyító félnek a póteskü. (1890 április 10. 7732. sz. a.) A nagyváradi kir. törvényszék Hadházy Kálmán ügyvéd által képviselt S. István és K. Mária házastársak felpereseknek, N. K. János alperes elleni, a zs.-i 2307. hr. számú föld tulajdonjoga iránti perében itélt: Ha alperes föesküt tesz arra, hogy sem I., sem II. rendű felperesnek a zs.-i 597. sz. telekjegyzőkönyvben 2307. hrsz. alatt felvett p) dülő földjét sem 1874. évben, sem máskor 50 frt, egy minimális kikötött vételárért el nem adta, ezen 50 frtot kezéhez fel nem vette, felperesek az örökváltsági tartozás letörlesztését nem a vételből kifolyólag vállalták magukra, hanem a föld haszonvételeért s hogy a zs.-i földváltság-kezelő bizottság előtt a felperesek által állított eladást soha be nem ismerte, a peres földnek felperesek nevén földváltságilag s adóilag történt átírása nem az ő akaratából történt, s ha arról tudomással bírt is, azt csak addig tartotta érvényesnek, míg a földváltság törvényes módon való letörlesztése bekövetkezik, ez esetben felperesek keresetükkel elutasittatnak. Indokok: Mert felperesek alperes határozott tagadása ellenében a per során felhívott s hit alatt kihallgatott tanúival perrendszerüleg igazolni nem tudták, hogy a keresetileg állított s alperesnek telekkönyvileg nevén álló zs.-i 597. sz. tjkönyvben foglalt 237. sz. földbirtokát 50 frt készpénz, s a rajta levő örökváltság kifizetése mellett örökáron megvették volna. A földváltsági könyvnek nevére lett átírása, ugy nemkülönben a föld adójának évenkénti fizetése még a kereseti ingatlanhoz tulajdonjogot meg nem állapit. Mindezeknélfogva egyéb bizonyíték hiányában a perdöntő körülményre felperes mint bizonyítani kötelezett fél által ajánlott s alperes által egész terjedelmében elfogadott föhit alperesnek megítélendő volt. (1888 mározius 14 2236.)