Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXV. kötet (Budapest, 1890)

27 feltételek, melyek mellett fia mint nevelő volt alkalmazva a D. a. kiállító elhalálozása folytán a kihallgatott tanuk vallomásaival felderíthetők nem voltak, — alperes fiának ezen alkalmazása oly önálló cselekvési képességnek, melynek folytán a szülőt gyermeke nevelése köriili kötelezettségének teljesítése alól teljesen felmenteni lehetne, még nem tekintethetik. A kérdés tárgyát csak az képezheti : vajon alperes fia a megrendelésnél és felperes a kiszolgáltatásnál nem lépték-e tul azon mértéket, mely mérték alperes mint apa irányában s tekintettel ennek polgári állására és vagyoni viszonyára, fia iránti apai kötelességének teljesítése érdekében a jelen per elbírálásánál alkalmazásba vehető ? S minthogy az ezen irányban kihallgatott szakértő a keresetbe vett ruhanemüek értékét 65 írtban állapította meg, ezen összeg alapul elfogadandó s ehez képest alperes, — levonása mellett a keresetileg már törlesztettnek ismert 17 frtnak — a 65 frt becsértékből, ennek levonása után jelentkező 4.8 frt munkabér megfizetésére kötelezendő volt. (1887 október 28-án 5987. sz. a.) A budapesti kir. ítélő tábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja s felperest keresetével elutasítja. Indokok: A per adatai által minden kétséget kizárólag meg van állapítva azon ténykörülmény, hogy a kereseti követelés alapjául szolgáló A. a. csatolt számlában kitüntetett ruhanemüeket felperesnél nem alperes, hanem kiskorú fia a maga számára rendelte meg, hogy továbbá azokat felperes az A. a. számlában kitüntetett mennyiségben és árban elkészítve alperes kiskorú fiának elküldte s hogy a 17 frtot is a számlára a munkát megrendelt fia törlesztette, hogy továbbá alperesnek kiskorú fia a kérdéses ruha megrendelésekor már mint önálló keresettel biró nevelő működött, ily körülmények között az apát, ki rendszerint kiskorú fiát ruházni ugyan tartozik, a közbenjárása és beleegyezése nélkül kiszolgáltatott és egyébként is elkerülhetlenül szükségeseknek sem bizonvult ruhák árának fizetésére kötelezni nem lehetett, ezekhez képest felperest keresetével vele szemben elutasítani kellett. (1888 október 30-án 5813. sz. a.) A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete indokolásánál fogva helybenhagyatik.