Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXV. kötet (Budapest, 1890)

21 hanem ezek bármelyikének is visszaadni kötelezte, az alábbiak szerint igazolást nyert és mert özv. Sz. Gusztávné fellépése kifejezetten leánya Sz. Janka érdekében történvén, ezen ténye most nevezett leánya javára engedménynek tekintendő. Sz. Janka tehát ezeknél fogva a kereseti követelést testvérei mellőzésével egyedül érvényesíteni jogosítva van. A per érdeme tekintetében P. János eskü alatt tett tanúvallomása által a kereset alapját képező döntő ténykörülmény igazolására félbizonyiték szolgáltatott, arra t. i., hogy a Tornallyán 1877. évi ápril 9-én létrejött E. a. adásvevési szerződés csak színleges volt, hogy az akkor történt kötések tárgya nem adásvétel, hanem 200 frtnak kölcsönadása és vétele volt, s hogy ugyanazon alkalommal néh. V. László mint egyik szerződő fél azon komoly és határozott Ígéretet tette, miszerint a kérdésben forgó o—i ingatlan javakat a kölcsönzött 200 frt megfizetése esetén visszabocsátja, s hogy ehhez képest a szerződést érvényesíteni nem is kívánja; ezen ténykörülményre nézve tehát a tanú vallomás által nyújtott és alperesi részről meg nem erőtlenített félbizonyiték kiegészítésére a póteskü a prts. 236. §-a értelmében megítélendő volt. Minthogy azonban a kereshetőségre nézve, arra nézve t. i., hogy az ingatlanok visszabocsátása nem csupán özv. Sz. Gusztávnénak avagy minden gyermekének, hanem bármelyik, egy gyermeke részére is, igértetett; a tanúvallomás a határozottságot nélkülözi s mint ilyen félbizonyitékot sem képez, ennélfogva ezen a kereshetőségi jogra vonatkozó kérdés eldöntésére a főesküt a kereseti állítás értelmében meg kellett ítélni: tekintettel pedig arra, hogy a bizonyítandó ténykörülményről sem Sz. Janka, sem alperesek nem bírnak közvetlen tudomással, a felperesi részről felajánlott eskü a prts. 225. és 235. §§-ai alapján a saját tényében forgó és közvetlen tudomással bíró özv. Sz. Gusztávné által leteendőnek volt megítélendő. Az eskü letétele által néhai V. Lászlónak az ingatlanok visszabocsátására nézve tett ígérete bizonyítva leend, valamint a kereshetőségi jog is megállapíttatik. Alpereseknek azon állítása, hogy néhai V. László a 200 forint összegen kívül s ezt megelőzőleg még 300 frtot is adott kölcsön özv. Sz. Gusztávnénak, s hogy ezen összeg kamatjába adattak néhai V. László használatába az ingatlanok, felperesi tagadás