Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXV. kötet (Budapest, 1890)

i'3 vett és parancsoló vagy tiltó szövegben kifejezett érvényesítése lévén: ott, hol a tételes törvény rendelkezik, ott az általa kimondott tétel érvényét, gyakorlati hatalmát és kényszerítő erejét nem többé az ethikai igazságtól, a több-kevesebb tüzetességgel formulázott jogelvtől, hanem, a mint ezt az 1869: IV. tcz. 19. §-a nyíltan is kijelenti, első sorban magától a törvénytől mint ilyentől nyeri. A kir. ítélő táblának azon érve, hogy a Btk. 311. §-ában megrendelt kártérítés egyedül a sértett kívánságára alkalmazható ; hogy tehát a kártérítés ezen törvény alapján D. Balázsné a megöltnek özvegye és gyermekei részére nem lenne elrendelhető : a törvényben használt ezen szó «sértettnek» felette szük és az ezzel megjelölt fogalomnak meg nem felelő értelmezéséből származván, fen nem tartható. A 311. §. ez egész megelőző fejezete minden kivétel vagy megszorítás nélkül kiterjedőleg szólván, ha a «sértett» alatt egyedül a testre vagy az egészségre más által gyakorolt jogellenes hatás következtében testi épségében megsértett egyént magát értené : ez esetben a 306. §. esete is ide tartozván, megítélésének föltétlenül a már meghalt egyénnek a büntető perben kinyilatkoztatandó ebbeli kívánságát követelné. Ezen értelmezés kétségtelenül és szemlátomást hibás lévén : de másrészről mindenik törvény rendelkezése, föltéve, hogy külön határozat vagy a szöveg tartalma az ellenkezőt nem állapítja meg, első sorban ugyanazon törvény, ezután más törvény, esetleg a törvények rendszerének értelmében lévén magyarázandó: a 311. §-ban használt ezen szó «sértett*, a «sértettnek kívánságára*, egyenes és közvetlen összefüggésbe lévén hozva az ezt illető kártérítéssel: ugy grammatikai valamint logikai értelemben is mindazokat a személyeket jelenti, kik a törvényellenes cselekedet következménye által sérelmet, kárt szenvedvén, ez által kártérítési jogot nyertek. Ezen személy, illetőleg személyek a fenforgó esetben a megöltnek özvegye és gyermekei lévén: a kir. törvényszék helyesen állapította az ezeket illető kártérítést a Btk. 311. §-ára, vagyis azon törvényre, mely az igazságosnak felismert általános jogelvet az intézkedése alapjául felvett gyakorlati esetre vonatkozólag kötelező szabálylyá emelve, az özvegy és a gyermekek,