Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXV. kötet (Budapest, 1890)

i79 felperesnek már szerződésnél fogva jogában állott. Ez okon tehát a kihallgatott szakértők azon véleménye is, hogy a vétel tárgyát képező famennyiség termelő helye kedvező természeti viszonyainál fogva felperes a fa kihordását a kitűzött zárhatáridő alatt könnyen eszközölhette volna, tekintetbe vehető nem volt felperes szerződési jogával szemben. A mi a kártérítés összegét illeti, tekintetbe veendő volt, hogy alperes szerződési kötelezettségének a vétel tárgya átadása tekintetében már 1885 január 13-án, miként az a keresethez csatolt szerződéssel igazoltatott, eleget tett s alperest abban, hogy felperes jogait szerződési kikötménye keretében nem érvényesíthette, roszhiszemüség vagy mulasztás sem terheli s a kereskedelmi ügyleteknél is az 1875: XXXV. tcz. 272. §-ának megfelelő teljes kártérítéssel s az elmaradt haszon megtérítésével csak annyiban tartozik, a mennyiben a kártéritésül szolgáló cselekmény a szerződő fél mulasztását képezi, mi jelen esetben fen nem áll, alperes egyszerű kártérítéssel a ptk. 932. §. és 1324. §. alapján tartozik felperesnek, mely kárösszeg a szerződés értelmében felperes által azon erdőterületről ki nem hordott famennyiség piaczi árának egyszeres összegében volt megállapítandó. A megtartott helyszíni szemle és szakértők véleményével pedig perrendszerüen beigazoltan áll, miszerint az erdőterületből kihordásra jogosított famennyiségből fatönkök, ágak és csupán tüzelésre felhasználható minőségben 300 szekérnyi famennyiség nem hordatott ki a kitűzött zárhatáridő 1886 máj. 15-ig, s igy a felperesi kereset 120 frt kártérítési összegére megállapítandó volt. Ugyanez okon s mivel a szerződés teljesítésére kitűzött határidő alperes mulasztásán kivül lett megrövidítve s a kormányrendelettel kitűzött zárhatáridö lejárt, a szerződés teljesíthető nem lévén, felperes keresete vagylagos kérelmének a szerződés teljesítésére irányzott részével s mivel kártérítés czimén felszámított 1450 frt kárát be nem igazolhatta, az Ítélet rendelkező részében megállapított kártérítés összegét meghaladó többlet követelésével feltétlenül elutasítandó volt, mivel a szakértői szemle-bizonyítással szemben a felajánlott becslő eskü általi bizonyítás helyet nem foglalhat. (1888 okt. 19-én 3596. sz. a.) A marosvásárhelyi kir. ítélő tábla: Az elsőbiróság Ítélete megváltoztatik s felperes keresetével elutasittatik. 12*