Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXV. kötet (Budapest, 1890)

i75 körülményei iránt felhozottak, mint a szorosan vett váltójogi ellenvetésekkel szemben egyáltalán nem nyomós érvek, birói figyelembe nem vehetők, és azok egy részének bizonyítására felhívott tanuk kihallgatása is mellőzendő volt. Az ujitó alperes kérelmére a perhez mellékelt végrehajtási iratok, de az eredeti váltónak kézben léte is nyilvánvalóvá tevén az alapperben követelt váltótőke s jár. kifizetését, a 26 frt 70 krban számszerűleg kimutatott összeg visszafizetésére ujitott felperest azért kellett kötelezni, mivel az alapperbeli Ítélet hatálytalanná tétetvén, az annak folyományát képező további lépésekkel járó költségek sem terhelhetik ujitó alperest. (1888 deczember 7-én 13223. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla: Az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, ujitó alperest perújítás iránti keresetével elutasítja. Indokok: Alperes perujitási keresetét az 1881 : LIX. tcz.-nek a váltóeljárási rendelet 43. §-ában felhívott 69. §. 2. pontjára alapította, ez alapon pedig e perujitási kérelemnek hely adható nem volt, mert ujitó fél lényegileg a per tárgyára vonatkozó bizonyítékait már ujitott keresetében volt köteles előterjeszteni, az A. és B. alatti községi bizonyítványok azonban lényegileg a per tárgyára vonatkozó uj bizonyítéknak egyáltalán nem tekinthetők, mert abból, hogy ujitó alperes az alapper alapját képezett váltót, mint írni nem tudó sajátkezüleg alá sem irta, az, hogy a meg nem jelenése által beismert és az alapperbeli ítéletben kimondott váltókötelezettség nem terhelné, annál kevésbé következik, minthogy alperes a váltó megtekintéséből, illetőleg a vele közlött másolatból láthatta, hogy neve a váltóra névaláiró által íratott, jelen esetben tehát lényegileg nem az a körülmény képezte a bizonyítás tárgyát, hogy alperes, ki állítólag írni nem tud, sajátkezüleg irta-e a nevét a váltóra, hanem az, hogy E. Sándor névaláírót nevének a váltóra írásával meg nem bízta, erre nézve pedig az A. és B. a. okirat épen mit sem tartalmaz. (1889. évi máj. 14-én 486. sz. a.) A m. kir. Curia : A másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az első bíróságnak a perujitási kérelemnek helyt adó rendelkezése hagyatik helyben, s a másodbiróság utasittatik, miszerint a kereseti követelés érdeme felett határozzon.