Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXV. kötet (Budapest, 1890)

i6y tekintve, hogy ezen javak értékének összege más módon be nem bizonyittatott, ennélfogva a prts 237. §. értelmében felperesnek mint bizonyító félnek a becslő eskü megitélendö volt. (1888. évi nov. 27-én 4384. sz. a.) A budapesti kir. itélő tábla: Az első bíróság ítéletét megváltoztatja, felperest egész keresetével elutasítja azon esetben, ha alperesek a prts. 239. §-ában jelzett időben külön-külön föesküt tesznek arra, hogy a keresetben elősorolt ingóságokat szülőiktől nem hozományképen kapták. Ha pedig azon föesküt alperesek közül csak egyik teszi le, azon esetben felperes csak az esküt tevő alperessel szemben utasittatik el keresetével. Indokok: Felperes az alperesek részére szülőik által állítólag adott hozományjavak értékének fele részét a közös apa utáni örökrészükbe beszámíttatni kívánván, bizonyitani köteles, hogy alperesek hozományul kapták a vagyont s hogy az minő értéket képvisel. A keresetben felsorolt ingóságok átvételét alperesek elismerik ugyan, de határozottan tagadják a felsorolt érték valódiságát és hogy azokat hozomány czimén kapták volna és állítják, hogy azok nekik ajándékba adattak és igy örökrészükbe be nem számithatók. Minthogy pedig a prts. 163. §. szerint a beismerés teljes tartalma szerint elfogadandó, ennélfogva alpereseknek ezen beismerése mellett is fenmarad felperesnek kötelezettsége a hozomány czimének és értékének bizonyítására nézve. A czim bizonyítására a tanubizonyitás eredményre nem vezetvén, a felperes által felajánlott és alperesek által elfogadott föesküt kellett alkalmazni, melynek letétele esetében felperes egész keresetével elutasítandó volt; az érték tekintetében azonban, minthogy felperes semmiféle bizonyítékot fel nem hozott, sőt a bizonyítási kötelezettséget határozottan alperesekre kívánta hárítani, azonban mégis alperesek felajánlott becslő esküje ellen tiltakozott, minthogy továbbá N. Lina alperes részére felajánlott azon főeskü, hogy nevezettnek adott ingóságok értéke az összeírás alkalmával 475 frtban lett megbecsülve, már csak azért is mellőzendő volt, mert ezen öszszeg ellenkezik a N. Lina által beadott és a tanuk vallomásával megerősített összeírásban foglalt összeggel és mert a tanuk vallomása szerint az ingóságok a N. Sándor és neje bemondása és