Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXV. kötet (Budapest, 1890)

154 akadályozó külcselekvöségben nem nyilvánulván: az a Btkönw 165. §-ában meghatározott hatóság elleni erőszak bűntettét nem állapítja meg ; továbbá, habár az is be van bizonyítva, hogy ezen vádlott ellenszegülése közben a rendőröket tettleg is bántalmazta ; azonban R. Rezső tanú, különösen pedig G. Antal és Kr. Antal tanuk eskü alatt tett vallomása alapján megállapítottnak volt veendő: hogy vádlott csak az után fejtett ki tettleges ellenállást, csak azután bántalmazta tettleg a rendőröket, midőn előzőleg ezek őt ütötték. Minthogy pedig a rendőrök az által, hogy vádlottat ütötték, hatáskörükön nemcsak kivül eső, de jogtalan, sőt büntetendő cselekményt követtek el, viszont vádlott azon cselekménye is, hogy az őt bántalmazott rendőrök ütéseit viszonozta, többé már nem a törvény vagy hatóság meghagyásának végrehajtásában eljáró rendőri közegeket, hanem az ellene erőszakoskodólag jogtalanul fellépő egyéneket illette. De helyben volt hagyandó ezen vádlottnak a közrend elleni kihágás aluli felmentése is, mert G. Antal és Kr. Antal tanuknak e részben teljesen egybehangzó vallomása szerint, a támadást s verekedést a bérkocsisok IV-ed és V-öd rendű vádlottak kezdették, I. rendű vádlott ellenük csak védekezett, mit azon körülmény is támogat, hogy ő hivta segítségül a rendőröket is. Ellenben B. Antal Il-od és T. János III. rendű vádlottak fogházbüntetésének tartama tekintetében meg volt változtatandó a másodfokú bíróság Ítélete; nem enyhítő, de súlyosító körülményül lévén az ellenük felhozható, hogy I. r. vádlott ellenszegülése folytán magukat elragadtatták ; egyébként pedig durva, kegyetlenkedő fellépésük tevén indokolttá büntetésük felemelését. II. r. vádlott azért volt III. r. vádlottnál szigorúbban büntetendő, mert a bizonyítási adatok szerint, egyoldalulag a vele pajtási viszonyban álló V. rendű vádlottra hallgatva azon tapintatlan magatartása után, hogy I. rendű vádlott bekisérésétől el nem állott, daczára annak, hogy ez nevét, polgári állását s lakását megnevezte, s másnap a rendőrség előtt megjelenni késznek nyilatkozott, ő kezdte I. r. vádlott ellen a tettlegeskedést; K. István IV-ed és K. Ferencz V-öd rendű vádlottakra nézve azért volt helybenhagyandó a kir. tábla ítélete, mert eskü alatt kihallgatott öt tanú vallomásával van bizonyítva, hogy az^