Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXV. kötet (Budapest, 1890)

152 lommal való visszaélés vétségével vádolt B. Antal és T. János és közrend elleni kihágással vádolt K. István és K. Ferencz elleni bűnügyben itélt: I. r. vádlott B. Péter a Btk. 165. §-ába ütköző és ugyanazon §. szerint minősülő hatóság elleni erőszak büntette és a Kbtkönyv 75. §-ába ütköző közrend elleni kihágás miatt ellene emelt vád alól felmentetik, ellenben II. r. vádlott B. Antal és III. r. vádlott a Btk. 473. §-ába ütköző hivatali hatalommal való visszaélés vétségében bűnösöknek a 70. §. alapján mint közvetlen tettesek kimondatnak s fejenkint egy-egy havi fogházra Ítéltetnek, végre IV. rendű vádlott és V. r. vádlott a Kbtk. 75. §-ába ütköző és ugyanazon §. szerint minősülő közrend elleni kihágásban vétkeseknek kimondatnak és ezért fejenként hat-hat napi elzárásra s 20—20 frt pénzbüntetésre ítéltetnek. Indokok : Mert jóllehet az eskü alatt kihallgatott tanuk vallomásával, valamint valamennyi vádlott beismerésével be lett igazolva, hogy I. r. vádlott B. Péter, B. Antal és T. János volt rendőrök által lett bekisértetése alkalmával ezeknek ellenszegült és őket tettlegesen bántalmazta, minthogy azonban a tanuk azt is beigazolták, hogy K. István és K. Ferencz vádlottak éjjel nyilvános utczán B. Pétert becstelenitö szavakkal illetve, ostorral megverték s az ö segélykiáltására oda siető Bo. Antal rendőr öt a helyett, hogy panaszát meghallgatta volna, K. Ferencz egyszerű vádolására hallgatva, határozott ellenzése, tiltakozása és polgári minőségére való hivatkozása daczára bekisérni törekedett, B.-t ütni kezdette, B. viszont Bo. rendőrt, mig birokra menve mindketten a földre estek, mire a Bo. segélykiáltására oda siető T. Jánosnak társa segélyével B.-t folytonos ütlegelés közt bekisérni sikerült, mely cselekménye B.-nak, t. i. hogy ő is a rendőröket eljárásuk közben bántotta és ezen alkalommal utczai lárma is támadt, nem volt bűnül betudható és pedig azért nem, mert ő személyes szabadságát védve szabadulni törekedett azon szégyentől, hogy mint megtámadott és e szerint panaszos bekisértessék ; mely okból ő az ellene hatóság elleni erőszak büntette, valamint a közrend elleni kihágás miatt emelt vád alól felmentendő volt ; ezekből folyólag ellenben Bo. Antal és T. János, kik mint rendőrök a nélkül, hogy a tényállásról B.-t is meghallgatták volna, nemcsak