Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXV. kötet (Budapest, 1890)

121 jogtalanságától tételezte fel a zsarolás létrejöttét és nem azt követelte, hogy a haszon jogtalanul, jogtalan uton-módon, jogtalan eszközökkel szereztetett légyen, hanem, hogy az az anyagi jogosultság szempontjából a tettest ne illesse, vagyis, hogy azon haszon a tettesre, illetőleg arra vonatkozólag, a kinek érdekében cselekszik, anyagilag jogtalan legyen; tekintve, hogy a törvény e határozata mellett, vádlottnak kiemelt mentsége annál kevésbé szünteti meg a cselekmény büntetendő voltát: minthogy azon idő óta, a mikor a kérdéses két ólhoz való jogát állítólag megszerezte, az állítása szerint azokat neki igérő B. A. újra férjhez ment s a ház, az abban létezett két óllal nevezett asszony második férjének B. V.-nek birtokába jutván; vádlott a kérdéses tárgyakat tudva az utóbbinak birtokából vette el, vagyis vétette el; tekintve továbbá, hogy a kiemelt tényállás szerint vádlott mindkét ízben fegyveres személyzettel jelenvén meg és mindkét izben egyenesen vádlott, illetőleg fegyveresei vévén hatalmukba az ólat és vivén el azt magukkal: ezen utóbbi körülmény minősítésénél egy másik, a zsarolásnál súlyosabb szempontra való kiterjesztést tesz szükségessé ; tekintve mindazonáltal a Btk. 350. §-ában a zsarolás vétségének szenvedő alanyára vonatkozólag ismérv gyanánt megjelölt lélekállapotot, a physikai kényszerültséget valaminek cselekvésére, elhagyására vagy eltűrésére: tekintve másrészt az eröszakot és a fenyegetést, mint ugyanazon szakaszban megjelölt azon két ható erőt, melyek közül vagy az egyiknek, vagy a másiknak a tettes által a megtámadott elleni alkalmazásától, illetőleg a physikai kényszerültségnek ezen tényezők általi okozásától van feltételezve a szenvedő alany akarati kényszerének megállapítása a zsarolás ismérve gyanánt; tekintve ezen eszme további kifejtésében a Btk. 350. §-ának a zsarolás passiv alanyára vonatkozó ezen elemét: eltűrés, illetőleg annak az eltűrésre való kényszerítését s tekintve ezen elemnek a közvetlenül utána következő elhagyástól a törvényben különválását, habár a psychologiai elemezésben majdnem egybe olvadó voltát ; végre viszonyítva ezen lelki állapotokat a tettes cselekvőségére vonatkozólag a törvényben meghatározott véghez-