Döntvénytár. A M. K. Curia, a Budapesti Kir. Ítélő Tábla és a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság elvi jelentőségű határozatai. Új folyam XXV. kötet (Budapest, 1890)

109 ellenére — megtorolatlanul hagyott; tekintve, hogy L. Györgynek másnap, vagyis r888. évi november 20-án tartott lakodalmában vádlott és O. András közt, az utóbi által elvesztett zsebkendő visszaadásának megtagadása miatt keletkezett szóváltás támadt, a mi közben O. András vádlottat nyakánál is megfogta, azután ellökte; mig vádlott a fentebb kiemelt elhatározás folytán magával hozott késsel O. András mellébe szúrást intézett s ez által őt a szakértők véleménye szerint életveszélyesen megsebesítette; tekintve ezen tényállásnak a törvényhez való viszonyítását, az eredmény abban állapítandó meg, hogy vádlott megfontolva határozta ugyan el 0. András esetleges megölését, sőt ezen szándékának esetleges végrehajtása czéljából már a D.-féle lakodalmon szenvedett megbántása után — tehát több nappal a megölés foganatosítása előtt — kést is vett magához ; de egyúttal kétségtelennek és bizonyítottnak volt megállapítandó az is, hogy vádlott csakis akkor foganatosította ölési elhatározását, a midőn nemcsak a M.-féle lakodalmon, hanem az azután tartott L. György-féle lakodalmon is, O. András által újra és érzékenyen megsértetett — a hosszabb időn át visszafojtott haragja egész erejével kitörvén — lelkülete a szenvedély és düh uralma alá került; tekintve, hogy ezek szerint a megfontolással elhatározott emberölés nem megfontolással, hanem a szenvedély ösztönzése közepette hajtatott végre; tekintve ezenfelül, hogy maga a megfontolt elhatározás nem egyenes, hanem csakis feltételes, a tettestől független esély bekövetkezésétől feltételezett volt ; hogy tehát a dolus eventualis (a dolus conditionatus) esete állt elő; tekintve, hogy az imént felhozott két körülmény mindegyike magában is kizárja a gyilkosságot, illetőleg ennek kísérletét; tekintve, hogy a sértett nem halt meg: a kir. Curia ezen s a fentebb kiemelt indokok alapján helyben hagyja a kir. tábla ítéletének azon megállapítását, mely mellőzve a gyilkosság kísérletét, vádlott cselekményét a Btk. 279. §-a alá eső szándékos emberölés kísérlete bűntettének minősítette. A büntetés kiszabását illetőleg, tekintve, hogy a cselekmény, bevégzett kísérletet, tehát a kísérlet legsúlyosabb esetét állapítja meg; midőn ugyanis vádlott mindent megtett, a mi az eredmény létrehozásához szükséges, s az eredmény csakis a véletlen foly-